NEM sikerült a hétvégén kipihennem magam, nem is merek belegondolni, mi lett volna, ha mondjuk szombat estére időzítjük a bulizást. Öreg vagyok, az van, kell legalább 3 nap a teljes regenerálódáshoz, és bármennyire szeretem kiereszteni kicsit a gőzt, emiatt konkrétan luxusnak számít már komolyabban inni és dohányozni, értékes szombatokat, vasárnapokat veszítek el így. Főleg, hogy nem úgy terveztem a hétvégémet, hogy nagyjából semmit sem csinálok. Jó lett volna levegőn lenni, csavarogni, bringázni, kirándulni, szociális életet élni, koncertre menni, de ma azon kívül, hogy szüttyögtem a sárga cuccaimmal, az ebédhez hozzájárultam egy uborkasalátával, mostam, teregettem, megnéztem 3 filmet és fetrengtem a kanapén, és minden körmömet más színűre festettem, semmi hasznosat nem sikerült véghez vinnem. Jó, mondjuk tény, hogy az idő is botrányos volt. Na mindegy.
Ráadásul bent felejtettem a suliban egy nagy adag dolgozatot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy lezárjam egy osztály jegyeit, úgyhogy reggel be kell mennem egy órával hamarabb, hogy kijavítsam őket. És igen, jól sejtitek, ehhez egy órával korábban is kell kelnem, mondjuk fél 6-kor. Fúúúúj. És a 6 tanóra mellett lesz még napközben is magánórám, majd egy lógós diák vizsgáztatása, délután meg két magánóra itthon. Úgyhogy most gyors zuhany, hajmosás, majd alvás, olyan minőségű, amitől valahogyan belém költözik egy csomó energia, hogy ne fájjon olyan elképesztően a hétfő. Brrrr.
Már csak 2 hét.
Képzeld, amikor én (mi) tolok(unk) egy akut felvételes, megállás nélküli 25 órát a héten, majd még egy szombatot, amit szintén végigdolgozunk. De amikor még úgy dolgoztam, hogy havonta a négy hétvégéből hármat és minden ünnepen akkor az emberek csak néztek, hogy mitől vagyok fáradt... (és az ügyelet nem számít bele a nyugdíjba, az orvosnak nincs több szabadsága (sőt) és nem lehet hamarabb nyugdíjba menni. 60 éves korig kötelező ügyelni vagy rákbetegségig, szívműtétig. Nincs annyi pénzem, hogy megvegyem a luxust -takarítónő, mint alap, stb.) Pedig a bulin szórakozik az ember, ügyeletben meg néha elég nagy feszültségben dolgozik (nem eszik, nem iszik, nem pisil). És hétköznap ugyanúgy megyünk, mintha mi sem történt volna... Nem panaszként, csak reflektálva, hogy jól szórakozott átmulatott éjszaka is napok alatt pihenődik ki.
VálaszTörlésDe most lesz az a bizonyos három, pihenős nap!
Rotigotin, én nem is értem, hogy ti ezt hogyan bírjátok. Én még huszonéves koromban dolgoztam úgy a bankban, hogy 12 óráztunk, akár 3 éjjel egymás után, aztán 1 nap pihenő és utána 2 nappalos műszak (ez folyamatosan, úgyhogy eshetett hétköznapra vagy hétvégére), utána volt pár nap szabad (jó esetben, ha senki nem volt beteg vagy szabin). Én már attól teljesen készen voltam sokszor, mondjuk nálunk sem lehetett aludni vagy pihenni, dolgozni és figyelni kellett végig, de akkor sem lehet összehasonlítani azzal, hogy ti betegeket operáltok. Szóval le a kalappal. Ugyanakkor Ilonkát is megértem, ha az ember nincs hozzászokva, akkor jobban megviseli egy éjszaka is - én most alig aludtam 2 órát és azt is részletekben, mert egész éjjel hányt a kutyusom és most értünk vissza az állatorvostól, de kb úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger.
VálaszTörlésPersze, nem összehasonlíthatóak a munkáink, mindegyik a maga nemében nehéz/fárasztó/kimerítő. Mondjuk én pont a munkaidőm miatt soha nem panaszkodtam, ennél a nyelviskola sokkal-sokkal szarabb volt. Arról már nem is beszélve, hogy nekem nem operálnom, meg életeket mentenem kell (mondjuk néha legalább annyira nehéznek tűnik a feladat, csak a felelősség nem akkora). A 12 órás munkát, az éjszakázást, a hétvégi ügyeletet, össze-vissza alvást pedig elképzelni sem tudom és szeretném, és fogalmam sincs, mennyi idő lehet, és hogyan tudjátok kipihenni. Minden tiszteletem az orvosoké, és őszintén szólva, fogalmam sincs, miért így van kitalálva a munkarendjük (miért 12, és miért nem 8 óra pl).
VálaszTörlésJa, és had tegyem hozzá, hogy én tettem érte, hogy hulla fáradt legyek, na, szóval nem panaszkodás, csak ez van. :)
VálaszTörlésJah, nem panaszkodásnak vettem (plán nem azt akartam), hanem inkább csak úgy írtam, hogy valóban 2-3 nap, még bulizva is, ha kimarad egy totál éjszaka és ez a normális. Ami a nem normális, hogy mi úgy dolgozunk, mintha vagy aludnánk ügyeletben (ha alszom is elfáradok, mert készenlétben vagyok, hívástól 1 percen belül felöltözve, toppon a császárműtőben (2 emelet és egy kórházszárny ébredésből rohanva) két ember életét kell mentenem -így nem alszol túl jól :), de egy évben 2-3 alvó ügyelet van összesen... csak nyafogtam, hogy a társadalom mennyire úgy gondolja, hogy normális, hogy feláldozom az életem az övéért, szar pénzért, halálig melózva. (Mondjuk én nem fogom feláldozni, részemről mindenki avval gyógyíttatja magát, akivel akarja, csak legyen meg A Vizsga, míg nem óhajtják megfizetni mindezt :). Szóval normális a 2-3 nap.
VálaszTörlésDe az éjszakázást nem lehet megszokni, tudjátok mit lehet? A feszültséget. Hogy már nem akkora teher, mint amikor kezdtem. Már a félelemben nem fáradok el. Ezért tűnik könnyebbnek. De ha új közegbe csöppenek, más posztban ügyelek azonnal újrajön a félelem.