My movie

Az utóbbi időben nincsen annyira bennem, hogy mindent megosszak, és bűntudatom sincsen, hogy nincsen napi 2-3 poszt, ami fura, mert rendes körülmények közt én is kiakadok, ha a kedvenc bloggereim nem írnak. Jó, tény, hogy nem történnek nagy dolgok, sőt, sokszor kicsik is alig, de bennem azokkal kapcsolatban is az szokott lenni, hogy na, ezt vagy azt hogy írom majd meg, és gyorsan készítsünk is néhány fotót a blogomnak. Most pedig visszanézem a telefonom, és fotók is alig készültek az utóbbi időben. Nem érzem, hogy közhírré kell tennem az életem pici részleteit, és még csak azt sem mondhatom, hogy writer's block-om van, mert neki sem ülök, egyszerűen eszembe sem jut, hogy megnyissam a bloggert. Lehet hogy csak a nyár teszi, mert egyszerűen jobban esik olvasni a kertben a napozóágyban, kutyát sétáltatni, málnát szedni a nagynénémnél, vagy találkozni a barátaimmal, mint magam elé venni a laptopot. Majd egy picit erőltetem azért, jó? 

Pannából Miniamelie-t csináltam, aztán nem egyenként, hanem az összeset egyszerre tömte be a szájába.

Nem annyira sikeresen bújt el, túl nagy a feneke. Törött farokkal született, azért ilyen görbe neki gyárilag.

Annyit csavargunk, és olyan jó.

A tegnapi icipici koncert Verőcén volt, egy tündéri hely teraszán, és ilyen volt a koncert közben a kilátás.

Ezt ma reggel, a piacról hazafelé fotóztam. Ez is olyan, mint egy kocka valami csodás francia vagy olasz filmből, nem?