Régen borzasztóan stresszelt fellépés, interjú, fotózás, minden ilyen extrém figyelem, aztán ha sok hasonló történik, az ember megszokja, majd szépen lassan megszereti, és elkezdi nagyon élvezni. Most meg ott tartok, hogy hiányzik, hogy ilyesmik történjenek velem. Ezért nagyon megörültem ma, mikor megkeresett az egyik barátnőm, hogy egy fotós haverja alanyokat keres fotózáshoz, és jön ide hozzánk, a városba.
A barátaimat, akik már tegnap bejelentkeztek hozzá, tegnap éjfélkor úgy hagytam ott, hogy már kiitták a pultból a tequilát, és épp átváltottak jégerre, szóval várható volt, hogy nem lesznek túl aktívak ma, úgyhogy én bejelentkeztem a fiúhoz, hogy én szívesen terelgetem. Előtte már kicsit leveleztünk, és nagyon lelkes volt, de azért meglepődtem, hogy amikor meglátott, azonnal, ott, a többiek előtt megállapította, hogy gyönyörű vagyok, és hozott nekem ajándékot is, egy, a mai fényképezés témájába vágó dizájnkönyvet.
Aztán asszisztáltam neki egy fotózásnál, vigyáztam a kutyájára (awww), lefotózott engem is (annyira élveztem!), majd elvitt ebédelni a kedvenc éttermembe, és valahogy teljesen laza volt az egész, kinyitotta közben a laptopját, szerkesztgette a fotómat, mutogattunk evés közben zenéket egymásnak, megosztottuk a kajánkat és beszélgettünk. Fura volt, mennyire nyitott ez a srác, mennyire közvetlen... Így a vizslás fiú után különösképpen szokatlannak tűnik ez.
Aztán vele is találkoztam, és vele lenni olyan nekem kicsit, mint hazaérni. Rosszkedvű volt, de nagyon örült nekem, és aztán összefutottunk a szüleivel (akiket lehellóztam, mert nem tudtam, hogy a szülei), meg az én családommal is, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon-nagyon drukkol nekünk mindenki. Én meg már nem tudom, mit gondoljak, nem lehet, hogy a dolgoknak olyan egyszerűen és vidáman kellene működniük, mint ezzel a fotós sráccal?
Aztán vele is találkoztam, és vele lenni olyan nekem kicsit, mint hazaérni. Rosszkedvű volt, de nagyon örült nekem, és aztán összefutottunk a szüleivel (akiket lehellóztam, mert nem tudtam, hogy a szülei), meg az én családommal is, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon-nagyon drukkol nekünk mindenki. Én meg már nem tudom, mit gondoljak, nem lehet, hogy a dolgoknak olyan egyszerűen és vidáman kellene működniük, mint ezzel a fotós sráccal?
Mindenesetre a mai nap nagyon jót tett az önbizalmamnak. A fotó gyönyörű lett, de sajnos nem tudom itt megmutatni, mert túl sok info publikus rajta.
És ez most a kedvenc számom (on repeat), és a közös ebédünk óta a fotós srácé is:
hát kösssszépen, remélem, nem fog átjönni a szomszéd néni, hogy jó lenne, ha változatosabb zenéket hallgatnék. Ez tényleg egy sunyi szám, négyszer egymás után is simán jóóóóó :)
VálaszTörlésA fotózás meg tök jó lehetett :) Bezzeg engem sosem találnak meg ilyenekkel :P Egyszer az egyik ismerősöm ismerőse is fotózott, ez lett az új hobbija és egyszer annyira menő voltam, hogy én lehetettem A Lány, Aki Tartja a Derítőt. Annyira büszke voltam magamra :)))
Amúgy keres még alanyokat, na majd írok:)
Törlésde cuki vagy :)
TörlésÉrdekes, amikor olvastam az elejét, pont arra gondoltam, hogy ilyen egy jó nap és tényleg, közvetlenek az emberek, kedvesek, stb. De eszembe jutott, hogy egy kapcsolatban van ilyen is, olyan is. Nem szabad összehasonlítani a dolgokat, mert értelmetlen időfecsérlés, magamról is eltudom ezt most így mondani.
VálaszTörlésA vizslás fiúval olyanok vagytok, mint a legjobb barátok, de alapvetően te arra vársz, hogy történjen valami, valamilyen előre lépés. - Meg alapból, ahogy írod, tudom nem tudunk mindent, úgy van, hogy ő elég zárkózott, lassan nyílik meg, el kell jutnotok oda, ahhoz a forduló pontig. Ma valami olyasmit olvastam, hogy egy csók eldöntheti a dolgot, vagy valami ilyesmi valahol, mit tudom én hol, szóval ki kell várni!
Továbbra is őszinte híve, szép vasárnap délutánt! :)
Amúgy mióta elengedtem (mert elengedtem ám) ezt a dolgot, hogy mikor jövünk már össze, és barátként tekintek rá, azóta nagyon-nagyon jó. Semmi stressz, pure fun. És mintha megérezte volna ezt, ős is lazább, többet keres, nyíltabban megmondja, ha valamit akar, ilyesmi. Szóval minden oké.
TörlésNehéz nem összehasonlítani őket... Most kicsit úgy érzem, választanom kell. A fotós nagyon szeretne találkozni velem, ő nagyon izgalmasnak tűnik, és lenne is kedvem, de közben meg, még ha még ha nem is történt semmi elköteleződés köztünk, úgy érezném, hogy megbántom ezzel a vizslás fiút. Nemtom.
Írtam egy jó kommentet, de nem ment át az éteren, pedig.
TörlésArról írtam, hogy megértem, meg rendbe van, hogy az új jobb, de a régi mellett én kitartanék, ilyen romantikus fasz vagyok, elnézést.
Szerintem egyelőre nem kell választanod. Találkozz a fotós fiúval, aztán majd alakulnak a dolgok, amerre kell. Lehet, csak abban erősít meg, neked mégis a vizslás fiú kell. A fotó meg szuper, és valóban nagyon szép vagy. :-)
VálaszTörlés