2014. szeptember 22., hétfő

Nem habostorta

Arról mondjuk már kevésbé van kedvem mesélni, hogy az első konfliktusunk is megvolt, és bár teljesen kezelhető az egész, és csak nevetni kellene rajta, meg cukin meg is beszéltük (egy intelligens pasival milyen könnyen működik ez is), én egy fél napot mégis szomorkodtam utána, görcsben volt a gyomrom, és tisztán érzem, hogy mennyire összezúzta az önbizalmam az, ahogy a házasságunk végződött, meg amennyi igazságtalan kritikát és bántást akkor kaptam. Ez mondjuk baj, mert konfliktusok nélkül nincsen kapcsolat, és jobb, ha megbeszéljük, mintha a szőnyeg alá söpörjük őket, mint ahogy ő is mondta, és tudom is, hogy így van. Ilyen gondjaim azelőtt nem voltak. Vajon ez majd megoldódik magától, vagy pszichológus lenne a megoldás? Nem mintha lenne időm ilyesmire.

És belementem egy kátyúba is az autójával, ami miatt cserélni kellett a gumit, és tudom, hogy nem az én hibám, de mégiscsak én vezettem. Mindegy, úgy tűnik, talán kifizeti a biztosító.

4 megjegyzés:

  1. Saját tapasztalatból mondom, hogy az ember lelke gyógyul egy jól működő kapcsolatban - csak hát idő kérdése. Nálam ez éveket jelentett.... A pszichológushoz egyszer érdemes elmenni, ha érdekel. Pár beszélgetés vagy ahogy ők hívják ülés után látni fogod, hogy jól esik-e neked. Ha komolyabb terápiára gondolsz, az idő és pénz is - és általában nem mondják el, de nagyon sok nehéz és kellemetlen emléket felhoz, ami nem esik mindig jól. Persze azért van ott a terapeuta, hogy segítsen feldolgozni, de mondjuk a szüleidnek megbocsátani, akik nem törődtek veled (ez az én példám) nem olyan könnyű.
    De amiért mégis érdemes lenne elmenned egy jó pszichológushoz, annak a kiderítése, hogy miért választottad az exférjedet, miért mentél hozzá és miért történt ami történt (bár nem tudom mi is történt pontosan:). Ismered Isoldét ( http://isolde.blog.hu/)? Ő ugyan pszichiáter, de ha rászánod magad, biztosan segít valakit találni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Korábban is gondolkodtam a pszichológuson, hiszen bármennyire jól vagyok, ilyesmin egyedül túltenni magát az embernek nem könnyű. Viszont pont amit írsz, a boncolgatás, a sebek feltépése, ehhez nincsen semmi kedvem. Ez már mind a hátam mögött van, megküzdöttem vele, csak előre nézek. Köszi, hogy ajánlod Isoldét, van itt helyben valaki, akinél jártam párszor, mikor friss volt a dolog, és ő szimpi volt.

      Törlés
  2. Konfliktusok mindenhol vannak, az a csudajó, hogy meg tudjátok beszélni. Szerintem magától is oldódni fognak a görcseid, ahogy egyre jobban megismeritek egymást, egyre többször adódnak olyan helyzetek, amikor talán nem értetek egyet, de abból is jól jöttök ki. Ehhez kell az idő, meg az együtt töltött hónapok, évek, évtizedek. :-)

    VálaszTörlés
  3. Hú hát én se felejtem el a férjemmel az első vitánkat a friss szakítás után... Én akkor ott feladtad. Elkezdtem osszepakolni sírva ő meg utánam jött, és teljesen meglepodott hogy milyen erzekeny a lelkem és ez termeszetes és nem akart bantani, de ez csak egy buta kis vita volt... Aztán minden egyes vita után ez a belső leggomb egyre kisebb lett.. No nem mintha annyit veszekednek :) nem kell ide semmilyen pszihomókus :)

    VálaszTörlés