Na jó

Nem annyira szívderítő szombaton dolgozni menni, a villamoson a kölykök épp hazafelé mentek a bulikból. Gyanítom, hogy a mi diákjaink is másnaposan fognak bejönni, már ha bejönnek. Ezért készültem, és a Love Actuallyt fogjuk megnézni angolul, angol felirattal az egyik osztállyal, némi szervezkedésbe került, de sikerült.  

Tegnap este megint kiderült, hogy mennyire hülye vagyok, úristen. Este felmentem a pasimhoz, ő céges vacsin, én elvittem a kutyát sétálni, zuhanyoztam, vacsiztam. Egész nap olyan érzésem volt, mintha lenne valami a szememben, persze látványra semmi, de dörzsölgettem, amitől persze csak rosszabb lett. Eszembe jutott, hogy a neszeszerében láttam szemcseppet, megkerestem, cseppentettem, hogy hátha kimossa, és jobb is lett. Viszont pár perc múlva elkezdtem brutál rosszul látni, de annyira, hogy a telefonomon azt nem láttam, hogy hány óra van, meg a tükörben az arvonásaimat sem. Egy darabig agonizáltam, hogy szuper, kokaint cseppentettem a szemembe. és most megvakulok, úgyhogy inkább lefeküdtem aludni. Aztán hazajött a pasim, megszeretgetett, majd jól lecseszett, hogy bármit a szemembe cseppentek, amit találok, ugyanis pupillatágító volt a bűnös. Még most reggel is úgy nézek ki, mint aki kokóval indítja a napot, de legalább már látok. Hálát adok az égnek, hogy jó a szemem, nagyon durva lehet ezzel együtt élni. Things we take for granted.