2014. december 7., vasárnap

Terápia

Annyira régen írtam blogbejegyzést, hogy az előbb nézegetnem kellett egy darabig a bloggert, míg megtaláltam az új bejegyzés írása gombot. El akartam mesélni, hogy a hétfői bloggertalálka meg a szerdai barátnős forraltborozás alkalmával is előjött a pszichológus kérdése. Merthogy még mindig motoszkál bennem, hogy egy válást, főleg az ilyen hirtelen jött típusút nem lehet ilyen könnyen megúszni, mint ahogy nekem sikerült. Nem azt mondom, hogy még mindig rágódom rajta, hogy miért történt, és milyen jó lenne visszacsinálni, mert azt nem, tanultam belőle egy csomót, és szépen továbbléptem. De egyrészt úgy érzem, hogy a személyiségemben okozott ez az óriási csalódás változásokat, főleg abban, ahogy jelenlegi párkapcsolatomban viselkedem, például sokkal agyalósabb, őrlődősebb, és bizalmatlanabb lettem. Másrészt azt hiszem, talán ezt már írtam, hogy én azt gondolom, hogy a remek coping mechanizmusom egyik kulcseleme az volt, hogy szépen, elegánsan a homokba dugtam a fejem, a szőnyeg alá sepertem a fájdalmamat, és kész. Már nem beszélek róla senkivel, mert itt van ez a fiú, aki a másik felem most, hát milyen udvariatlanság lenne még az exemmel történteket boncolgatni. De bármennyire nincsen hozzá kedvem, lehet, hogy kellene. És minden barátnőm azt mondja, hogy ha úgy érzem, gondolkodom rajta, akkor hajrá - és a barátom is maximálisan támogat ebben. Hát így lesz, januártól pszichológus.

13 megjegyzés:

  1. Tök jó! Nekem a legkiegyensúlyozottabb barátnőim (szám szerint három) járt vagy jár pszichológushoz, szóval hajrá! És van is már konkrét terapeutád?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán emlékszel, hogy tavaly nyáron, mikor frissen történt ez az egész, akkor voltam egy pszichiáternél, aki a bátyám egyik ismerőse, és az a két alkalom nekem nagyon sokat segített, meg a doki is nagyon szimpatikus volt, és hát ő itt van helyben, 5 percre onnan, ahol lakom. Első körben őt fogom megkérdezni, elvállal-e.

      Törlés
  2. én is csak ajánlani tudom! nekem két három alkalom után teljesen kinyílt a szemem, elkezdtem dolgokat másképp más szempontok alapján látni, nézni, és utólag rendbe rakni ami előtte fel sem tűnt hogy nem jól van! a 'dráma' részének már nálam is vége, és ugyan ritkábban, de még mindig járok! szeretem amikor kérdez valamit és én azt hiszem tudom a választ, aztán este vagy két nap múlva esik le hogy miért kérdezte és hogy mi az igazi válasz! mindenképp menj el!

    VálaszTörlés
  3. Mondjuk szerintem inkább pszichiáter, mint pszichológus. Amúgy én is gondolkodom rajta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miert gondolod igy? Ilonka nem beteg, csak elemezgetnie kell, ami törtent, ahhoz szerintem egy pszichologus jobb.

      Törlés
    2. Pont ezt akartam írni. Pszichiáterre akkor van igazán szükség, ha a testi folyamatok is megbillenek pl.: súlyos depresszió, amihez gyógyszeres kezelés kell. A többit tudja egy pszichológus is.

      Ilonka, miért gondolod, hogy nem jó coping mechanizmusod? Szerintem a legtöbb ember (beleértve engem is) dédelgeti a fájdalmát és a sérelmeit. Ami szuperül elszigetel és magányossá tesz. Ahogy te csinálod, az sokkal jobb. Persze egy nagy pofon volt az élettől, de nagyon nyitott tudtál maradni - szóval, szerintem nem csinálod rosszul.

      A terápia nagyon jó dolog, sokkal tudatosabbá tesz az embert. Persze idő és pénz, de megéri.

      Törlés
    3. Magánvélemény (volt alkalmam belelátni a pszichológiai - bölcsész-képzésbe).

      Törlés
    4. Én pszichológus vagyok, az öt év, ami a képzés, az semmi, egy praktizáló még sok évet ráépít (szakképzés 2-4 év, módszerspecifikus képzések 2-3 év). Magán és szakmai okok miatt voltam pszichiáternél, pszichológusnál is. Ég és föld, nekem a pszichológus javára. Módszerek közül nekem a kognitív terápia jött be a leginkább eddig.

      Törlés
    5. Persze úgyse a végzettségtől függ, hanem a módszerektől, nézőponttól, de úgyis azt mondják, hogy maga a terápiás kapcsolat gyógyít, ha szimpi, akkor tök mindegy pszichiáter vagy pszichológus-e :)

      Törlés
  4. Menj el!
    Csak egyetérteni tudok, hogy tényleg az a jó benne, hogy teljesen más szempontokat tud adni és ha tényleg jó szakember, akkor olyan kérdéseket tesz fel (vagy teszel fel te magadnak) és találod meg a választ, ami tényleg "homlokra csapós, ahhhhaaaaaa" érzés lesz!

    VálaszTörlés
  5. En oktober vegen hagytam abba a pszichodokit, 18 alkalmat voltam nala, szakitas feldolgozasa miatt, aztan persze egyre-masra vetodtek fel a kulonbozo temak. Nekem segitett, bar rengeteg penz es turelem kell hozza, de csak ajanlani tudom. Es neked nem kell pszichiater.

    VálaszTörlés
  6. en is jartam, tavaly, es azota is abbol elek :). az onismeret fejlesztese nagyon inspiralo vallalkozas! es Ilonka, en ugy latom, hogy neked rengeteg belso tartalekod van, a pszicho szerintem abban fog segiteni, hogy ezeket megtanuld meg tudatosabban hasznalni.

    VálaszTörlés