Az utolsó és az első

Az év bulija, na jó, talán a második a záróbuli után, pedig hát volt jónéhány, a kicsit kinyitott Szimplavében volt a szülinapom másnapján. Úgy mentünk, hogy 1-1 üveg belga sört (Delirium Tremens, amit a barátnőm hozott nekünk kintről) vittünk, hogy az bőven elég lesz úgy fél órára, míg mindenkivel koccintunk, meg mindenkit végigpuszilunk, aztán jövünk haza, mert nem kívánta a szervezetünk a mulatozást, de főképp az alkoholt nem. Aztán úgy alakult, hogy egész évben összesen nem ittam annyi pálinkát, mint aznap éjjel, és nem öleltem meg ennyi embert sem.  Szereztem új barátokat, táncoltam, és jó sok puszit is kiosztottam. Hajnal fél 3-kor még hangosan énekeltem a barátnőimmel együtt, mert a világ legcukibb dj-je, aki a barátom, berakta nekem, mert tudja, hogy mennyire szeretem, hogy there's no place I'd rather beeee (ami minden szempontból 2014 himnusza is egyben), és hát tényleg nem volt, ahol akkor szívesebben lettem volna. Azóta pedig láttam az ott készült fotókat, nagyon viccesek, mondtam is a pasimnak, hogy milyen boldognak tűnök a fotókon, és mondta, hogy ott, élőben is annak tűntél. 

Aztán a legjobb az volt, hogy megbeszéltük, hogy fuck New Year's Eve, otthon mario kartoztunk egész este, éjfélkor arra ébredtem, már az ágyunkban, hogy kapom a puszikat az orromra, hogy boldog új évet, de ő is csak a kinti durrogtatás (pfej) erősödéséből következtette ki, hogy elmúlt az éjfél. Aztán másnap felkeltünk aránylag korán, reggeliztünk, bepakoltuk a kutyikat az autóba, és kimentünk a Börzsönybe túrázni. Úgy két órát másztunk felfelé, megebédeltünk Nagy Hideg-hegyen a turistaházban, kaptunk babgulyást meg lencsefőzeléket, majd visszasétáltunk, illetve visszacsúszkáltunk, mert nekem halálosan csúszott a csizmám, az autóhoz a hóban, a csendben, a természetben. Imádtam. Itthon bekuckóztunk a kanapéra, és csak pihentünk, pihentünk. Soha rosszabb január elsejét.