2015. február 27., péntek

Alone

Rövid napom volt (a szuper 11:30-ig tartó), és mivel hétközben vidéken voltunk nálam, megbeszéltük, hogy bejövünk Budapestre hétvégére. Közben kiderült, hogy a pasimnak ma este céges összeröffenése van, az egyik főnökét búcsúztatják, aki külföldre költözik, de gondoltam, nem baj, szervezek magamnak programot. Aha. Kb 10 embernek írtam, de sajnos senki ért rá egy kis spontán összeröffenésre. De nem estem kétségbe, levágtam a szemembe lógó frufrum (a pasimnál jó ollók vannak), beültem egy kád vízbe, hajat mostam, fogtam a bringám, és nekiindultam a pesti éjszakának. Annyira más így, mint gyalog, egy csomó helyet be lehet járni, nézelődni, anélkül, hogy elfáradnál. Aztán persze elkezdtem fázni, kerestem egy szimpi hamburgerezőt élő dj-vel, nagy, kènyelmes, párnákkal-szőrrel borított kanapékkal, és beültem. Kaptam finom hamburgert, sült krumplit, meg olyan finom fehérbort, hogy megszólal. És most egyedül vacsorázom és írok nektek.

Én tudom, hogy van ilyen műfaj, hogy egyedül enni, mármint nem otthon, és sokan profin űzik, de nekem valami miatt nem megy, nem szeretem. Egyrészt nem tudok választani (ha mással vagyok, könnyebben megy), másrészt szégyellem magam, vagy zavarban vagyok, nem is tudom. Már ha Bobek ott ül a lábamnál, sokkal jobban érzem magam. Emiatt kerülöm is a helyzetet. Ja, és ha látom, hogy egyedül eszik valaki, különösképp, ha idős emberről van szó, akkor végtelenül elkezdem sajnálni, ès vissza kell fognom magam, hogy ne üljek oda társulni, hogy jobban érezze magát az illető. Tudom, vannak ilyen fura dolgaim.

Terveztem amúgy, hogy elmegyek moziba, vagy megnézek egy koncertet, de valahogy mindkettő furcsa lett volna egyedül. Elméletben menő, de gyakorlatban nincs hozzá kedvem, szánalmasnak éreztem volna. 

Ti szoktatok magányos programokat szervezni magatoknak? Elviszitek magatokat vacsizni, moziba, koncertre? Milyen érzés?

Ugyanitt: egy pohár bort valaki, IRL, a bazilikához közel?:)

22 megjegyzés:

  1. Annyit nevettem ezen: a pasimnál jó ollók vannak :)))

    Én shoppingolni és moziba járni szoktam egyedül (persze jobb kettesben: vásárolni barátnővel, mozi pasival). Minden mást utálok egyedül, étterem még azért belefér, de SOHA semmilyen körülmények között nem utaznék és nem városnéznék egyedül. Pedig sokan teszik, tudom. ( legutóbb egy kolléganőm thaiföldre ment egyedül!)

    Sajnálom h nem vagyok bp-en epp! (A bazilikahoz kozel :)))

    VálaszTörlés
  2. En voltam anno egyedul bulizni (szanalmasan hangzik,,lehet az is volt, de en jol ereztem magam), majd egyedul nyaralni. Leszamitva a borsos felarat, amit azert fizettem, mert egy duplaagyas szobat egyedul vettem igenybe, eletem legjobb nyaralasa volt. Rengeteget fejlodtem, valtoztam altala, es ezert halas is vagyok a soranak, meg akkor is, ha baratnovel/aktualis parral irto jo nyaralni. Minden felfogas kerdese szerintem.

    VálaszTörlés
  3. Nagyjából (eltekintve a ritka kivételektől) mindig egyedül járok bulizni.
    Ha valaki kitalálja, hogy velem akar jönni, mert pl. régóta kíváncsi erre + arra a zenekarra, na ēn attõl leszek rosszul.
    Mert az emberek többsége (nagy többsége) képtelen felszabadultan bulizni, élvezni 1 koncertet. És ha màr együtt mentetek, elvárás, hogy alkalmazkodj: pisilni kell / szomjas vagyok / túl hangos / tūl nagy a tömeg / jajjj, meglöktek /jajjjj ne menjünk a közepénél előbbre / beszélgess velem / stb. Ha véletlen hajlandó is veled az első sorok valamelyikębe keveredni, akkor áll ott, mint 1 fadarab, esetleg kényszeredett mosollyal, és ez annyira lelombozó, hogy ugyancsak képtelenség mellette felszabadultan bulizni.

    Nem szoktam inni, hiszen mindig autõval jövök-megyek. Csak olyan koncertre indulok el, ahol várhatóan 100% lebegés lesz pia nélkül is. Nem viszek koloncot, aki visszahúz / nyavalyog. Egyedül is kiválóan tudom érezni magam, ott, ha akarok, általában találok olyan társaságot, akik szintén azért jöttek, hogy 100% koncert-varázs & igazi, felszabadult buli. A nagy kedvenceimen nyilván ezekkel a társaságokkal bensőségesebb viszony alakul ki (netán a zenekarral is), így bár egyedül megyek, de ott már baráti társaságba csöppenek. De idegen városban / fesztiválon, nincs-barátság zenekaroknál sem szoktam aggõdni.

    Ha vannak szimpatikus emberek / haverok / barátok, akkor maradok koncert után beszélgetni, de mivel alapvetően nem ezért megyek, nincs hiányérzetem, ha erre nincs igazi hívogató, bensőséges alkalom. Ez esetben koncertélménnyel feltöltődve, feldobódva beülök a kocsimba, hazavezetek akár 100 kilométert is, és megyek csicsikálni a családomhoz az ágyikómba.
    A férjem és a lányom sem tudja élvezni ezt a műfajt, így ők sosem tartanak velem. Kïváncsi vagyok, a lányomnál majd hogyan alakul ez. Ő eddig úgy néz ki, hogy barátokkal, táncházban, sok beszélgetéssel érzi jól magát. Hozom-viszem & örülök, hogy boldog, feldobódott, feltöltődött tőle :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira érdekes, és hihetetlen, amiket írsz. Nem tudom elképzelni, hogy egy csomót autózzak, hogy tök egyedül megnézzek egy koncertet, és tiltakozzak, ha valaki velem akar jönni. :) Persze el tudom képzelni, és értem, amiket írsz, hogy neked ez így, jó, de mégis, valljuk be, nem hétköznapi. :)

      Törlés
  4. Shoppingolni szinte kizárólag egyedül szoktam (szinte mindenki zavar a nézelődésben), moziba szívesen járok egyedül (de másokkal is, pasival, barátokkal), bulizni egyedül nem szoktam, utazni/nyaralni régen voltam egyedül és nem volt rossz - de inkább társaságban, városban bolyongani, nézelődni imádok egyedül is, kajálni jobb társaságban - de azért ha éhes vagyok, beülök. És itthon nagyon szeretnék néha eltölteni egy-két napot egyedül (vagy egy-két hetet) - aztán nagyon jó lenne, ha hazajönnének, de egy kis egyedüllét itthon.... jaj, az nagyon kikapcsoló tud lenni :)

    VálaszTörlés
  5. Moziba megyek egyedül is, szivbaj nelkul. Legutobb jol is jott, szo serint majdnem az egesz filmet atbogtem.

    Utazni is voltam mar egyedul. Illetve csatlakoznom kellett a tobbiekhez, de volt 3 napom egyedul, az elejen szorongtam, aztan megraztam magam es jo lett.

    Shoping egyedul, persze, szoktam.


    Egyedul enni etteremben? Igen, volt. Amikor egyedul voltam ceges uton. Furcsa, ez igaz. Egyedul ez.

    Meseld el, hol ez a szuper hamburgeres?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja es a legutobbi szingli estemre nem is kerestem senkit, en dontottem ugy, hogy aznap este rendezek egy olyat.

      Törlés
    2. Ja es a buli... Legeloszor 20-23 eves koromban voltam egyedul koncerten, mert a 100 baratno kozul senki, de senki nem akart velem jonni. En meg elmentem egyedul. Jean Michel Jarre volt a szinapon. Csiptem.

      Törlés
  6. A városban szívesen sétálgatok egyedül, az jólesik, de kábé ennyi. A többi dolog (mozi, étterem) nekem társasági esemény, soha nem az ételért, filmért megyek, hanem mások miatt. Egyedül kajálásnál mindig arra gondolok, hogy a töredékéért elkészítettem volna ezt otthon, filmet nézni is jobban szeretek bekuckózva kockás pléd alatt egyedül, mint egyedül moziba menni. Pláne, hogy általában olyan filmeket nézek, aminél ritka, hogy extra élmény lenne ha nagyobban látom.
    Edzeni viszont kizárólag egyedül szeretek. Abban kifejezetten hátráltató tényezőnek érzem a többi embert, nem szeretek alkalmazkodni ezen a téren. Néha szoktam egyik barátnőmmel kondiba elmenni, de azt is inkább a társasági esemény körbe sorolom, mint edzésnek, mert soha nem azt edzem, amit amúgy szeretnék.

    VálaszTörlés
  7. bárcsak néha egyedül lehetnék!

    VálaszTörlés
  8. Ha! Épp egyedül reggelizem a Mostban! :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon nem szeretek egyedül enni nyilvános helyen, olyan furán zavarban érzem magam tőle én is. Viszont koncertekre, előadásokra simán elmegyek egyedül, edzések tekintetében pedig teljesen mike véleményét osztom: kizárólag egyedül, engem hátráltat és zavar, ha ismerős van velem. Eddig csak Kanadába utaztam egyedül, de biztos csinálok ilyet még máskor is, szerintem jó dolog, hogy magamra vagyok utalva és tudok befelé figyelni.

    VálaszTörlés
  10. Én is utálok egyedül beülni valahova, pedig amiatt kicsit irigykedem, amikor a filmekben a nők a bárpultnál egyedül ücsörögve iszogatnak, és leül melléjük a pasi ismerkedni. :) Főleg mert nálunk nincs is nagyon ilyen hely.
    Utazni egyszer utaztam egyedül, Párizsba, hát elég magányosnak éreztem magam a Louvre közepén.. Nem volt jó.
    Moziba soha nem mennék egyedül, ezerszer jobb itthon nézni, bármikor megállítani, kuckózni. Ha már pénzt kiadok érte, legyen társasági élmény.
    Edzés: a csoportos dolgokat szeretem, de futni csak egyedül szeretek (mondjuk futni eleve nem szeretek, de ha már futok..)

    VálaszTörlés
  11. Ezek a dolgok nekem is csak elméletben tűnnek klassznak. Soha nem ettem még egyedül, soha nem voltam moziban sem egyedül, az egyetlen amit egyedül is megteszek az a vásárlás. Ha elképzelem a kajálást, utazást, bármit egyedül az mindig olyan nagyviláginak tűnik, lazának, de tudom, ha megtenném végtelenül szarul érezném magam, és nem tudnék sem magammal, sem a helyzettel mit kezdeni. Még attól is frászt kapok, ha valakivel találkozom és előbb érek oda, és leülök egyedül. Inkább megvárom kint... Biztos velem van a baj :).
    Legnagyobb teljesítményem, hogy egyszer Párizsban egyedül mentem a Louvreba, az is csak azért volt jó, mert egyrészt ott volt a pasim, csak dolgozott, másrészt kíváncsi voltam, hogy el merek-e menni egyedül, eléggé kint laktunk, és messze volt, és rém büszke voltam magamra, hogy megoldottam.

    VálaszTörlés
  12. Fú, nagyon menő vagy, hogy egyedül megcsináltad ezt...
    Én is be vagyok parázva az egyedüli dolgoktól. Vásárlás meg edzés az oké, de a beülés, a vacsi, a koncert nekem mindig társasági dolog.
    Nekem a legdurvább egyedüli élményem az egy 5 napos konferencia volt Isztambulban, ahol az történt, hogy az egész tökre nem vágott nekem témába, de el kellett mennem. Viszont úgy döntöttem, hogy nem ülöm végig, hanem várost nézek. Na az elég hardcore volt; Törökországban, egyedül, csajként. Mindenhol leszólítottak, elég nehéz volt megszokni :).

    Btw ha Pesten vagy, és kell egy vacsi/ivócimbi nekem is szólhatsz ;).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ezt nem érzem érzem olyan nagy eredménynek. :)
      Rád is gondoltam, de az a helyzet, hogy azoknak, akikről tudom, hogy romi párkapcsolatban élnek, nem is szóltam, lsd Anna, Te, Pillanat stb, gondolván, hogy biztosan van jobb dolgotok. :)

      Törlés
    2. Cuki vagy :). A romi párkapcsolatnak tüdőgyulladása van, nekem meg garat és gége (wtf) uh most House of Cards maratont toltunk otthon. De azért máskor tényleg írj, mert a péntek általában a városban lógásé, és tuti van vmi vidám társaság is ;)

      Törlés
  13. Tök jó téma!
    Nem tudom, nekem ugy hozta az elet hogy sokszor megyek ide-oda egyedul.
    Moziba tök gyakran és nem is hiányzik a tarsasag. (es jellemzoen keso este megyek, melo utan, akkor meg mar kit ugrasszak) koncerten is voltam mar, ha senkit nem erdekel, de engem igen akkor elmegyek.
    Kicsit gasztrobolond is vagyok, szoval neha elmegyek egyeul olyan helyre amit mar regota ki akarok probalni, de nem akad tarsasag hozza. Ezek tobbnyire klassz elmenyek, csak egy nagyon pucc helyen ereztem magam kicsit furan. Azt hiszem az utazas a hatar nalam, nem vagyom ra hogy egyedul utazzak.
    Azt hiszem ket dolog miatt alakult ez igy nalam, egy hogy nincs mindig energiam alkalmazkodni valakihez, ketto hogy rajottem, hogy az elet tul rovid ahhoz, hogy kihagyjak egy koncertet, csak mert senki sem jön el velem.
    De az idős emberekkel pont így vagyok, en is mindig odaulnek mellejuk...egyszer egy olasz buszos utra eljott egy hetven eves bacsika egyedul, nagyon csodaltam ezert.

    VálaszTörlés
  14. én pont azért gondolom magamat weirdonak, mert :
    1. minden áldott nap egyedül ebédelek, a könyvemmel, és nekem az a nap fénypontja, feltölt hogy féló órán át senki nem szól hozzám és semmilyen problémát nem kell megoldanom.
    2. nyilván, nem járok szívesen bulizni egyedül, és van, hogy nem is jó érzés, de gyakran alaul úgy hogy végül egész jó este kerekedik ki belőle
    3. koncertre, moziba, fesztiválozni: tehát olyan dologra ami tematikus, gyakran járok egyedül, mivel én akkor az adott élményért megyek oda és néha tud zavarni hogy a másikkal kell foglalkoznom ehelyett
    4. 3x voltam ázsiában hátizsákkal, egyedül. A legelső, thaiföldi utam életem legjobb nyaralása volt. annyi csodás helyen jártam, annyira jó élményekkel, és annyi különleges emberrel ismerkedtem meg közben. (és ne mondja, hogy ők is egyedül voltak, és teljesen természetes volt hogy egyedül utazunk, de nem magányosan.)
    de nem romantizálom túl ezt az egyedül-dolgot, mert az is van hogy nem jó, kényelmetlen, szar érzés. viszont az tény, hogy rákényszerít arra hogy, így vagy úgy, de dűlőre juss magaddal.és ne foglalkozz annyit azzal, mit gondolnak mások.

    VálaszTörlés
  15. Szerintem is nagyon jó téma, nem a poszt miatt, hanem mert nagyon érdekesek a kommentek, amiket írtatok.

    VálaszTörlés