Hétvégén kétszer is színesítettük a veszekedés-repertoárunkat, néha meglepődöm, milyen latinos temperamentummal tudok kiállni a magam igazáért - de a barátnőim azt mondták, hogy mondani kell, ha valami nem tetszik, semmit nem nyelünk le szó nélkül, és én szót fogadok. Mondjuk megnyugtató, hogy az utóbbi időben minden vita után úgy érzem, hogy előrébb jutottunk, és végül semmilyen negatív érzés nem marad bennem, de veszekedés közben nem mondom, hogy nincs időnként a nyelvemen, hogy figyelj, ott az ajtó, óriási a kísértés, hogy kiszálljak a konfliktusból. Utólag viszont mindig nagyon jó érzés, hogy sikerült, megbeszéltük, és visszatekintve annyira durva, hogy ilyen értelmetlen dolog miatt képes lettem volna véget vetni az egésznek a vita hevében.
Szerintem jó úton járunk.
Szerinten is jó úton jártok, csak így tovább! :)
VálaszTörlés