Pénteken voltunk megnézni a Nemzetiben a Körhintát, a színház őrülten beharangozott Nagy Dobásának premierjét. Tény, hogy egy nagyon gyengécske történetről van szó, de azért ha már ennyit dolgoztak vele, a színpadon varázsolhatták volna izgalmasabbra, úristen, de unatkoztunk, én ennek a darabnak két hónapot adok. Értem én, hogy gyönyörű a színpadkép a sok tánccal, de hát ez nem egy látványos Experidance, ami le is köt, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy kedves, jó hangulatú táncházat néznék kívülről, nem színházat. Kíváncsi vagyok, meddig tűrhető el, hogy egy adott színházigazgató minden darabja bukás legyen, arról meg már nem is beszélve, hogy mennyire arcpirító az, hogy a főszereplő a színházigazgató/rendező kicsi fia, ugyanazzal a névvel, ifj. V. A., egy közepesnél sokkal gyengébb alakítással? Egy énekes-táncos darabban, ahol csupa profi néptáncossal van körülvéve, akikre nem hat a gravitáció, ő pedig mellettük látványosan sem táncolni, sem énekelni nem tud? Mondjuk egy középiskolás előadáson ügyesnek tituláltam volna. Szerintem ez vérciki, bár tény, hogy én laikus vagyok.
Egyébként majdnem nem mentem el, mert a véradás után nem éreztem túl jól magam, de gondoltam, színházjegyet veszni nem hagyunk, meg volt is kedvem. Most egy darabig viszont nagyon megválogatom, hogy mit nézek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése