2015. június 27., szombat

Azt hiszem, tudom, honnan jövök

  • Körülbelül két héttel ezelőtt kölcsönadtam négy könyvet anyunak, mert egy Nők Lapjás cikk kapcsán Dragomán Györgyről beszélgettünk, aki mostanában rocksztárként folyik minden médiából (minket segédtanárként, Géher István jobb kezeként tanított kicsit az egyetemen, én leginkább arra emlékszem róla, hogy dadogott, persze ez semmit nem von le abból, hogy imádom), és kiderült, hogy még nem olvasott tőle semmit. No és megkerestem a könyvespolcomon a Fehér királyt, meg még melléválogattam Az időutazó feleségét, A sündisznó eleganciáját meg a Garp szerint a világot, és odaadtam, hogy ezek mind jók. És ma reggel hozza vissza mind a négy könyvet, hogy kiolvasta őket. És apu is mindet. Vajon a Murakamikat szeretnék? Esetleg Austert? 
  • Tegnap este ülök a kanapén, elmerülve a módszertan tételekbe, anya bejön, hoz nekem meggyes-csokis fagyit (ha tanulok, kicsit úgy viselkednek velem, mintha beteg lennék, amit nem biztos, hogy bánok). Ő: Ezek a ruhák piszkosak? Én: Milyen ruhák? Ő: Ezek itt mögötted a zöld műanyag lavórban. Én: Dehogyis, azok frissen mosott ruhák, most szedtem be őket a szárítóról, csak összehajtogattam őket, szerintem még melegek a naptól. Ő: (furcsán néz) Én: (hátranézek, a tiszta, illatos, összehajtogatott ruhahalom tetején a macska összegömbölyödve az igazak álmát alussza)
  • Reggel 7 körül magamtól, ébresztő nélkül ébredek, a sötétítőn keresztül is érzékelem, hogy már most tűz a nap, szép, meleg, nyári napunk lesz. Még egy kicsit nyújtózkodom, átgondolom a fejemben a napot: zuhany, reggeli (lágytojás, pirítós, grapefruitlé), majd fogom a kutyát, beugrom a volt főnökömhöz valamiért, összefutok egy kávéra a haverommal, majd haza, és tanulás. Csak még egy kis nyújtózkodás. Hallom, hogy odaát fordul a kulcs a zárban, a kutya pedig hosszú, dallamos, cifra ú-úúú-úúúúú-val köszön, azzal a csupa boldogság hanggal, ami mellé nyújtózkodás, meg a villogó fogas mosolyú képe jár mindig, hogy hát helló, alig vártam, hogy felkeljetek. És hallom, hogy anya beszél hozzá, halkan, nem hallom hogy mit mond, de tippelem, talán arra kíváncsi, mit álmodott szőrös kisbarátunk, esetleg mit kér reggelire. Majd csörgés, és kattan a nyakörv műanyag csatja, további boldog úúúúúúk, majd nyílik és csukódik a kapu, és csend lesz.
Lágytojást valaki?

2 megjegyzés:

  1. Jajjj a Sünis könyv! Imádom, egy időben mindenkinek azt adtam ajándékba!
    És akkor mostmár olvasok Dragománt, tényleg!

    VálaszTörlés
  2. Még nem találkoztam olyannal, akinek nem tetszett volna Murakami :) Én is pár hónapja adtam anyukám kezébe.
    A sündisznó eleganciájáról még nem hallottam, de most letöltöttem, kíváncsi vagyok:)

    VálaszTörlés