Már megint eggyel több részt néztem meg a sorozatomból, mint beleférne, már megint nem írtam elég tanmenetet, és így az utolsó pillanatra fognak maradni. Már megint nem készültem eleget az óráimra, nem edzettem, chipset ettem és mogyoróvajas jégkrémet zöldségek helyett, és mivel bevásárolni sem mentem el, nem főztem, ezért holnap sem lesz egészséges uzsim a suliban, hanem a büfében fogok szendvicset venni jó drágán. Megint túl sok pénzt költöttem olyan dolgokra, amikre nincsen szükségem. Nem hívtam vissza a barátnőmet, aki azért hívott, mert csütörtök óta nem válaszolok az e-mailjére, nem vittem el hosszabb sétára a kutyát, csak rövidkére, és nem éltem a kutyasétáltatás kapcsán szociális életet, pedig olyankor olyan jól lehet (mert olyankor ott a vizslás fiú, a farkasos fiú, meg a többiek, akikkel össze szoktam futni, és örülnek nekem). Nem vagyok elég szervezett, nem koordinálom jól az életem, lusta vagyok.
És a legrosszabb, ami miatt a legnagyobb bűntudatom van, hogy kvázi foghegyről válaszoltam a pasim levelére ma, pedig szerette volna belőni a hetet, hogy mikor találkozunk, mit csinálunk, és nagyon lelkes, és cukker tervei vannak, de csak épphogy válaszoltam neki, mivel a hétvégén, meg ahogy vezettem hazafelé és dumáltunk, megbizonyosodtam róla, és muszáj volt bevallanom magamnak, hogy én nem vagyok szívvel-lélekben benne ebben a kapcsolatban. És hát who am I kidding, tudjuk ez mit jelent. És azt is tudom, hogy bár jól érzem magam vele nagyon, és ilyen módon ez egy működőképes, könnyed kapcsolat is lehetne, mégsem húzhatom sokáig, mert ő nagyon szeret, hisz ebben az egészben, és én nem akarom őt a szükségesnél jobban megbántani. Ez van, tudom, szar az egész, az én hibám.
A blogokon, a FB-on és az Instagramon keresztül annyiszor azt gondolja az ember, hogy mások élete tökéletes, és tudom, hogy én is főleg a színes-szagos dolgaimat mutatom meg itt, pedig hát úristen, ha tudnátok. Azért szeretem ezt a sorozatot is, a Hidat, mert annyira jól megmutatja, hogy a legszebb, leggazdagabb, legsikeresebb emberek, akiknek tényleg mindenük (értem itt a családot, munkát, megbecsülést főleg) is csetlenek-botlanak, szörnyen béna döntéseket hoznak, nem becsülik meg, amijük van, és és ezerszer elcseszik az életüket. És hát én is. De legalább őszinte vagyok magamhoz, és igyekszem.
És megint látom, hogy itt fogok ülni a kanapémon egyedül, csak a macska meg a kutya fog versenyt horkolni a szőnyegen, és megint kitalálhatom, mi újság, hogy merre tovább. De most valahogy azt is tudom, hogy ez így is jól van. Ilyen az élet. Nem tökéletes.
Velünk is őszinte vagy!
VálaszTörlésA HÍDról vmi link? vagy hol lehet ezt nézni? (nem vagyok érzéketlen dög, de a lényeghez nem tudok mit hozzáfűzni, te érzed, én meg drukkolok, hogy jó legyen bárhogy is)
VálaszTörlésLetorrentezed angol felirattal és...(mi is épp hidazunk)
TörlésA döntés szerintem nem lehet jó vagy rossz. Ha a belső igényed, érzésed alapján döntesz valamiben, az csak jó lehet. Neked. És hát ez a lényeg.
VálaszTörlésSztem a csetlés-botlás nagyon emberi dolog. Azért meg földig hajlok előtted, hogy fel tudod mérni, és be tudod látni, hogy nem vagy benne a kapcsolatodban 100%-ig, és hogy ez mit jelent. Nem kezded el húzni az időt, játszani, játszmázni, meg érveket hozni életkorról, megfelelésről és egyebekről.
VálaszTörlés<3
egy ideje mar sejtem, hogy pont ez- az onreflexio, meg hogy nem vonunk be mindig mindent cukormazzal- a fejlodes utja. A fejlodese, ami fogalmam sincs hova visz de egyfele biztosan: az onazonossaghoz. Itt most be is fejelzem ezt a meredek temat, a lenyeg hogy szeretem hogy nem csapod be magad.
VálaszTörlésAz önazonosság oda is vezethet hogy tulajdonképpen a végén senki sem lesz jó..(nem feltétlenül Ilonkának írom,úgy általánosságban)Vannak fő vonalak amihez ragaszkodni kell,de ahogy látom sok embernél inkább a probléma a nulla alkalmazkodás..és megmagyarázza az önazonossággal..Persze nem rossz ez mindig, csak így nagyon könnyű egyedül maradni.Ami persze nem rossz,ahogy Ilonka írja megy tovább minden a maga útján.
VálaszTörlésKicsit ilyen "nektek semmi se jó" szemrehányásnak érzem ezt a kommentet, de érted, nem tudod, milyen nekem ezzel a fiúval, és ha két hónap után nem jó, akkor szerinted milyen lesz 10 év után?Rengeteg embert látok benneragadni rossz kapcsolatokban. Én inkább vagyok egyedül, mint hogy boldogtalan legyek, és igenis akarok benne hinni, hogy majd jön olyan, akivel nem lesznek kétségeim, majd hozzá akarok menni feleségül, és gyereket akarok tőle. Nem azt mondom, hogy tökéletes lesz, de biztos leszek benne, hogy vele akarok lenni (nem úgy, mint most).
TörlésSzerintem vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet erőltetni. Nem tudsz úgy határozni, hogy márpedig akkor nekem jó vele, ha közben mégsem az. Ilonkáék esetében nem arról van szó, hogy évek múltával jött egy probléma, vagy valami olyan szituáció, ahol megakadtak, és inkább kilép, mintsem keresné a megoldást, hanem már most érzi, ráadásul másodszor, hogy valamiért nem kerek a történet. Szerintem ilyenkor a legtöbb és legbátrabb, amit tehetsz, hogy ezt felismered.
Törlés(számomra az önazonosságnak és a válogatósságnak semmi köze egymáshoz. az önazonosság inkább tisztában levés magunkkal, a jó és rossz tulajdonságokkal, kapcsolat az érzéseinkkel is, nem csak az intellektusunkkal. a túlzott kirikusság, a herceg fehér lovon várása és a királylány effektus valami teljesen más, és ez itt fel sem merül. mindazonáltal, ja, vannak akik rugalmatlanabbak lesznek az idő múlásáva, de vannak olyanon is, akik pont ellenkezőleg, olyasmit is képesek évekig benyelni, amit nem kellene, csak mert azt hiszik, mostmár illene megállapodniuk, és tíz évvel korábban ezt nem tették volna. (most pl. magamról beszélek.) a nap végén talán mégis az jár jól, aki a saját szívére hallgat elsősorban és nem azzal foglalkozik, hol kéne tartania. egy boldogtalan kapcsolatban szerintem rosszabb, mint egyedül, keresgélve.
TörlésDehogy szemrehányás:-)Sajnos nincs nálam a bölcsek köve,nekem csak mázlim volt!!Csak én meg sok embert látok (nem állítom hogy Te most ilyenben vagy)megmagyarázni azt,hogy mennyivel jobb nekem egyedül.Ami lehet hogy igaz,de láttam én már ilyen nagyon magabiztos egyedülnekemalegjobb lányt totál összeomlani hogy miért nincs nekem senkim.Nyilván vannak nehezebb időszakok,de ez ott nagyon fájdalmas volt ..miközben zokogva ordította hogy nekem nagyon jó egyedül,látszott rajta hogy majd meghal egy pasiért.
VálaszTörlésAmúgy tényleg drukkolok,hogy legyen az amit szeretnél.Ha most úgy érzed nem jó(és mindent megtettél hogy jó legyen)akkor jó hogy tovább lépsz,és nem ámítod.
Viszont azt is látom pl magamon is,hogy később(10évvel vagyok idősebb nálad)egyre rugalmatlanabb az ember,és nehezebben alkalmazkodik mindenhez.Ez tény.Nyilván vannak kivételek,de a nagy átlag ez.
Remélem érthető volt,nem akarom túlmagyarázni.A lényeg hogy ne csapd be magad se így se úgy!
Szerintem Ilonka egyetlen szóval sem mondta, hogy egyedül a legjobb neki, de ha úgy érzi, hogy jobb egyedül, mint a másikkal, annak nyilván oka van. Mondom ezt én, aki vele egykorú, aki mostanában sokat sír, mert nem jó egyedül, aki fél attól, mit hoz a jövő, szóval látjuk mi az érem másik oldalát, de ettől még nem lehetsz pusztán azért együtt valakivel, mert ő szeret téged, és mert nem is olyan rossz.
TörlésKurvára nem jó egyedül, de én nem vagyok a barátnőd. Úgy együtt lenni valakivel, hogy közben tudod, hogy nem ő az az ember akivel hosszútávon el tudod képzelni, az szerinted korrekt? Ezt a "ne csapd be magad", ezt meg egyáltalán nem értem.
TörlésNem ,nem korrekt,de ezt írtam is,hogy jó ha kilépsz,és nem ámitod.
TörlésNe csapd be magad,az arra vonatkozik hogy ne mondd hogy jó egyedül ,ha nem az de ne is maradj valakivel ha nem jó.
De tegyél úgy ahogy gondolod.
Azt hogy megtaláld a társadat rohadt nagy szerencse kell,és baromi jó .önismeret.Különben csak szenvedés az egész.Most ezt nem konkrétan erre a szitura írom,és ne vedd bántásnak,de ez a valóság.De nem vagyok én mindennek a tudora,úgyhogy befogom.
Egy ideje több a borús gondolat a blogomban, mint a napfényes, de hihetetlen jól tud esni, mikor kiírom magamból. Kiteszem, és kicsit kívülről látom önmagamat, a problémámat. Néha megkönnyebbülök, hogy nem is olyan szörnyű, mint ahogyan éreztem, mikor magamban hordoztam. Szóval nagyon terápiás tud lenni a mélységek vállalása. Persze nem kell és nem is lehet mindent leírni, de amit vállalni tudok, azt nagyon szívesen... És fogalmam sincs, hogy ez most hogy jön ide, de ez jutott eszembe a bejegyzésedről. ;-)
VálaszTörlésMiért kell minden dologra porcukrot szórni, nem tudom... az élet mindig erről szól. Nagyon jól teszed, hogy kiírod magadból,én értelek, megértelek, és akkor is itt leszek, ha az esküvődről fogsz írni (Vele vagy nélküle :) ) vagy ha arról, hogy nem bírod ezt a tempót. Bízom benne, előbbi hamarabb lesz azért :)
VálaszTörlésMás: ma Veletek álmodtam :) (Kutya, cica, manólak, bringa (!!!) ) :D Mondanom sem kell, hogy kábé olyan viccesre sikeredett, ahogy azt gondolod :)
Szerintem jól döntesz, ha úgy érzed, hogy nem megy, akkor nem megy, mindegy, hogy mi miatt, és mindegy, hogy amúgy ésszel tudod, hogy kedves, aranyos, stb. És én nagyon örülök, hogy te megmutatod, hogy az egyedüllét ha nem is jó, de nem a világ legnagyobb katasztrófája, és úgy is lehet boldognak lenni. :)
VálaszTörlésItt sok dolog elhangzott a kommentekben. Nem régóta olvaslak, de nagyon örülök, hogy rád találtam és egy ilyen őszinte blogra. (Sokan vezetnek blogot, naplót cukorsziruppal leöntve, aztán egyszercsak jön egy bejegyzés, hogy mindennek vége. - Nem hiszem el, hogy hirtelen jön, csak nem őszinték magukkal sem vagy az olvasóik elvárásainak akarnak megfelelni.) Jó olvasni, mert hétköznapi problémák, gondok, érzések köszönnek vissza és olykor magamra ismerek.
VálaszTörlésNem lehet tudni, hogy kiben mi zajlik, mi neki a jó és mi kevésbé. (Most ezt a kommentekben felmerült alkalmazkodóképességre reagálom.) Sokan, nagyon sokan élnek rossz kapcsolatban, félrekacsintgatnak stb. Az mindjárt tisztább, ha valaki belátja, hogy ez neki nem jó és mer egyedül maradni.
Ja és ami még és sokan irigyelhetnek; fiatal, vagány tudsz maradni.
Kicsit lemaradtam az eseményekről, mert új kiscicánk van és integrálni kell a csapatba (meg rengeteget fotózn, videózni és játszani vele, amíg még ilyen kicsi és igényli :)) Szóval én nagyon csodállak ezért, hogy ilyen jól fel tudod ismerni már ennyi idő után, hogy valami nem kerek és ez neked hosszú távon nem lesz jó, ezzel sok bonyodalomtól és fájdalomtól óvod meg mindkettőtöket - nekem ez sajnos sosem ment, én mindig túl türelmes voltam és vagy nem vettem észre a jeleket (az elején), vagy később próbáltam a végtelenségig tolerálni mindent, így több hosszú kapcsolatba is beleragadva, amiket - utólag azt gondolom - maximum pár hét alatt le kellett volna zárnom. De azt hiszem tényleg az arany középutat nagyon nehéz megtalálni ebben, hogy mi az, ami belefér és mi az, ami kizáró ok és hogy mennyi türelemre, toleranciára van szükség a másikkal szemben. Én továbbra is nagyon drukkolok, hogy eljöjjön számodra az, akinél semmi kétséged sem lesz és láthatjuk majd a színes Ilonka esküvőről készült fotókat :)
VálaszTörlés