2015. szeptember 19., szombat

Micsoda hétvége

Ha az ember (lánya) egyedülálló, sokszor fennáll a veszély, hogy otthon, egyedül találja a péntek, vagy a szombat este. Most extrán aggódtam is emiatt, hiszen az elmúlt 3 hónap során programokkal, fröccsözéssel, romantikus összebújással, no és persze ezzel a fiúval töltöttem ezeket az estéket. Most azonban közeledett a hétvége, és nem tudtam, hogy lesz. Az fix volt, hogy fáradt leszek, mert minden nap korán kelek, sokat dolgozom. És igen, volt rá esély, hogy ülök majd a kanapén, és sajnálom magam, hogy már megint ez van. Szerdára viszont már biztos voltam benne, hogy nem fogok otthon ülni, és át is gondoltam, milyen lehetőségeim vannak, no meg persze, hogy mihez lenne kedvem. Szombaton mindenképp el akartam menni a Dürer kertbe a bringavásárra, ahol én csak körül akartam nézni, a barátnőm viszont használt bicajt szeretett volna, szóval ez adott volt, a többi viszont bizonytalan volt. És aztán iszonyú jól sikerült a péntek-szombat, és egy pillanatig sem tudtam sajnálni magam, mert
  • az egyik hipercuki olvasóm hozott nekem cuccokat a nápolyi Sephorából, és a The Box-ban ejtettük meg a bizniszt, úgyhogy megkóstoltam a sós karamellás fánkjukat, soha többé Donut Library, ami nagyon geil (ezt így írják?) a boxos cuccokhoz képest, annnnyira finom, úristen. Kóstoltátok már?
  • voltunk a csajokkal (meg egy imádnivaló kutyával) ingyenes, szülinapi Jónás Vera koncerten a Dürer kertben. Nagyon jól énekel a csaj, és jók a számok is, nekem valahogy mégsem jön át teljesen, pedig már Bánkon is láttam őket nyáron, de most másodszorra sem volt az igazi. Persze nem volt baj, közben mi röhögcséltünk, megbeszéltük, hogy a fiúk hülyék (throw rocks at them!). 
  • sportfröccsöket ittunk, azaz fejenként 2 dl bort fejenként, szóval őrület volt.
  • ott aludtam az egyiküknél, és asszem még nem volt éjfél, mikor mi már aludtunk.
  • reggel 9-ig aludtunk, és reggelire kaptam frissen sült baguettet meg forró, frissen sült sajttortát. Mmmm. 
  • voltunk a bringavásáron a Dürer kertben, de hogy minek? 
  • aztán megnéztük a Street Food fesztivált, ahol hatalmas tömeg volt, és olyan kajákért kellett órákat (nem túlzok) sorban állni, amikért egy normál nap bemész a lelőhelyükre, kéred, és azonnal a kezedbe nyomják, szóval ez milyen hülyeség? A sok birka ember meg kimegy az Andrássyra és sorban áll a tűző napon. Mi is! Persze minden nagyon finom volt, a pulled pork szendvics, a gyömbérsör meg a joghurtfagyi is. 
  • sajnos nyílt a Westendben Body Shop üzlet, úgyhogy elvesztem. Így hazafelé vettem magamnak olívás tusfürdőt, ami a legeslegfinomabb illat a világon. 
  • hazavonatoztam, megszeretgettem a kutyám, a szüleim meg az unokahúgom, sétáltunk, mindenki kapott vacsit, lezuhanyoztam, pizsamát húztam, felkúsztam a kanapémra
  • és most nagyon örülök, hogy vannak jó fej, segítőkész blogolvasóim, akik a kedvemben járnak, ilyen barátaim, akikkel mindenféle programokat lehet szervezni, és szívesen látnak ottalvásra és reggelire, hogy van egy köpésre izgalmas, gyönyörű Budapestünk, van Body Shop szuper cuccokkal, és már nem kell értük a Mammutba mennem, vannak szüleim, és anyukám mai legnagyobb sikerélménye, hogy vadászott nekem 'L'-es méretű tojást, mert én azt szeretem, van unokahúgom, aki ugyanolyan, mint én, csak kicsiben, és holnap lesz kutyája a menhelyről, hogy van egy pulikutyám, van macskám, akik hát egyszerűen +:), és van kanapém, ahová le tudok ülni mindezt megírni.  
  • és még vár rám egy nagy alvás, meg egy egész hosszú vasárnap.

Ez az idős párocska ma a vonaton mellettem utazott és kártyáztak. A bácsin csokornyakkendő volt volt fehér inggel, és olyan édesek voltak, hogy nem bírtam levenni róluk a szemem. Én azt hiszem még hiszek a szerelemben. 

10 megjegyzés: