Three little birds

Tegnap este vártak a kedvenc helyünkön a barátaim, bár hajnal 1 után már össze-vissza ásítoztam, a fröccs sem csúszott, úgyhogy vizet ittam. Persze elmeséltem, hogy mi történt, furamód az egyik fiút érintette meg legjobban a történet, egy óra múlva azt mondta, hogy ő még mindig ezen gondolkodik, mert ő el tudja képzelni, milyen lehet ilyen szerelmesnek lenni valakibe, és hogy aztán mégsem sikerül megfelelni neki - szörnyű kudarc lehet. Ezzel nem vigasztalt meg, de jólesett átbeszélni a dolgokat még egyszer. Ő is azt mondja, jobb ez így mindkettőnknek, és ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünkkel gond lenne, csak nem illünk össze. Sajnos. Utána viszont annyit nevettünk, hogy már fájt a hasizmom, az egyik barátnőmnek teljesen olyan a humora, mint Phoebe-nek a Jóbarátokból, imádok vele lenni.

Reggel fél 10 körül keltem, toltam egy jó kis kiadós reggelit, majd fogtam a kutyát és elmentünk a piacra, vettünk mindenféle zöldséget, szőlőt, szilvát. A piac bejáratánál lévő cukrászdában, ami mellé a bicajt szoktam kikötni, ült egy kék hajú lány, aki nagyon sírt egy pasinak, és épp tanúja voltam, hogy egy középkorú, teljesen idegen nő hozott neki sütit, és azt mondta neki, hogy látja, hogy milyen szomorú, és ne szomorkodjon, az élet néha nehéz, de majd rendben lesz minden megint. Én ott elolvadtam, és a kék hajú lány is mosolygott végre. 

Hát, én sem vagyok valami jókedvű. Bűntudatom van, és persze most, hogy szakítottunk, már egyből színesebbnek látom a kapcsolatunkat, reggel az volt az első gondolatom, hogy felhívom, és visszacsinálom a dolgot. Persze az eszem okosabb a szívemnél, de azért nem könnyű, főleg belegondolni, hogy hogy érezheti most ő magát. Aztán itt volt az egész család, és a bátyám persze ráérzett, hogy valami nem kerek, és amikor kettesben maradtunk rákérdezett, hogy mi újság, és miután elmondtam, azt kérdezte, láttam-e már olyat, hogy egy kapcsolat nem működik annak ellenére, hogy mindkét fél dolgozik rajta, és aztán varázsszóra mégiscsak elkezd működni. Hát, nem láttam. És többen is meséltétek, Pillanat például, hogy hasonló, egyenlőtlen kapcsolatot újra kezdtetek, és aztán ugyanoda lyukadtatok ki. Azért nehéz visszafognom magam, hogy ne írjak neki, hogy hogy van, és beszéljünk. 

Aztán délután már nem bírtam elviselni a családot meg az ezer viháncoló gyereket az udvaron, így inkább bicajra ültem, és idegből tekertem 40km-t, nagyon jólesett, süttettem is az arcom a nappal kicsit egy nagyon szép helyen. Aztán, ahogy beértem a városba a parton vezető bicikliúton, megláttam a vizslás fiút a kutyájával, ahogy a kavicsos parton a víz mellett ülnek. Ő nyomkodta a telefonját, a kutya meg azonnal észrevett, és rohant felém. Megálltam és becsatlakoztam melléjük, megszeretgettem a vizsláját, néztük a naplementét, dobáltuk a kavicsokat és dumáltunk, elmeséltem azt is, mi történt. Mindenki, ő is nyugtat, hogy jól döntöttem, és tudom is ezt, de azért... Az élet olyan nehéz. De ahogy a nő is megmondta a kék hajú lánynak, minden rendben lesz.