2015. november 12., csütörtök

What to do

Holnap este randim lesz. Most először nem vacsizós, iszogatós, csavargós, mert megbeszéltük, hogy nyitnunk kell, beszélnünk kell, el kell mesélnünk egy csomó mindent magunkról, ha szeretnénk kideríteni, hogy mi újság. Ezért azt találtuk ki, hogy kijön hozzám, eszünk, dumálunk, esetleg Homelandet nézünk. Meglátjuk.

Én meg teljesen kész vagyok. Freaked out, I mean. Hogy már megint ismerkedni kell, be kell engedni őt a kis fészkembe (én találtam ki pedig a programot). Félek, hogy ez sem fog működni- Irtó cuki, és még bármi lehet a dologból, és most is azt írta, mikor elmondtam neki, hogy mi van, hogy nyugi, chill, we're taking it slow, semmi pressure, majd meglátjuk, de az jutott eszembe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne itthon maradni egyedül, vagy a barátaimmal inni valamit, szóval szépen nyugodtan a komfortzónámban maradni. 

Tegnap a repülőn hazafelé (fura ott ücsörögni az égben, én ott sokszor elmélkedem az élet nagy dolgain) elmeséltem a kolléganőmnek a válást. Fura volt, rég nem beszéltem róla. Igazából régen nem is gondoltam rá. De most igen. Én attól félek, hogy az összes kapcsolatom sikertelensége (azon kívül, hogy a srácok nem voltak hozzám valók) arra vezethető vissza, hogy azt a harmóniát keresem, ami a házasságomban megvolt. És hát azt bizony nem találom.

Az lehet, hogy 2 évvel a szakítás után, 1 évvel a válás után én még nem állok készen egy kapcsolatra? 

32 megjegyzés:

  1. Azért a harmónia nem 3 randi után szokott kialakulni..

    VálaszTörlés
  2. Nekem pont ezt mondták a barátaim, én is kb. 3-éve! Mondjuk én idáig nem jutottam el,hogy ezt a kérdést feltegyem magamnak! De a barátok szerint, még mindig nem dolgoztam fel.

    VálaszTörlés
  3. vagy csak egyszeruen nem jott meg el az ember, ahogy te is irtad, akivel igen.. ugyanis szerintem attol a pillanattol kezdve fel sem merulne ez a kerdes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja es a srac eleg jo fejnek tunik, abbol amit irt, szoval fogadd meg es jo lesz az :))

      Törlés
  4. De milyen harmóniát keresel? Nem valami szörnyű válás lett a vége ennek a harmóniának? Azt a "harmóniát" nem érdemes keresni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. long story, de hát ezt hadd tudjam már én jobban

      Törlés
    2. Ez amúgy nagyon érdekes! Mármint arra gondolok, hogy azok után ami történt, külön tudod kezelni, és tudod úgy nézni, hogy a szakításotok előtt az a kapcsolat mennyire harmonikus volt. Biztosan így a jó, mert tutira az volt, ha te mondod; de pl én nem tudom a házasságomat a válás tükrében úgy nézni, hogy hű, hát azért micsoda dolgokat csináltunk együtt. Persze, nekem nyilván más volt a hazugság miatt az egész; de eszem ágában nincs ahhoz hasonlítani bármit.

      Asszem nem tudok mit mondani. Talán azt, hogy nekem úgy tűnik, hogy te nagyon jó vagy abban, hogy a megérzéseidre hallgass. Hadd kapjon ez a fiú egy esélyt, és majd érezni fogod, hogy merre tovább. Főleg, ha tényleg ennyire megértő.
      Nagyon drukkolok ám! <3

      Törlés
    3. Hát a mi szakításunk elég speciális volt, ha valahol, hát nálunk jól el lehet különíteni a kapcsolatunkat meg a végét. És én sem tudatosan hasonlítgatok, csak egyszerűen lehet, hogy még nem vagyok túl rajta, még ha el is fojtom magamban teljesen.

      Köszi. <3

      Törlés
    4. Bocs, nem akartalak megbántani, csak totál érthetetlen. Számomra a harmónia másról szól.

      Törlés
    5. Másról, mint micsoda? Miért, nem lehet egy kapcsolat nagyon jó attól, hogy valami miatt vége lesz? Vagy nem lehet, hogy van X tökjó év, aztán meg valami elromlik? Elképzelhetetlen, hogy harmonikus egy kapcsolat, de történik valami, ami ellehetetleníti? Csak a szar kapcsolatok végződnek válással? Az zavar, hogy sokszor olyasmiről alkotnak a kommentelők sarkos véleményt, amiről fogalmuk sincsen (itt a házasságom, pl).

      Törlés
    6. Tényleg ne haragudj, én nem értem, hogy mi volt ennyire bántó a hozzászólásomban, semmiféle bántó szándék nem volt bennem, és természetesen nem ismerem a házasságodat. Ugyanakkor csak magamból tudok kiindulni, ami nem működött, abban már igazából az elején ott volt a kudarc (bár én "csak" két párkapcsolatot tudok felmutatni, az egyik a férjem, és az már lassan 15 éves történet).
      Igazad van, fogalmam sincsen, azt sem tudom hány évig tartott a házasságod. Csak nekem nagyon furcsa hallani, hogy valami ennyire tönkre ment, ami olyan szép volt, hogy most is erre vágysz.
      De még egyszer bocsánat, hagyjuk a dolgot, nem értek hozzá.

      Törlés
    7. Egyáltalán nem bántottál meg, dehogyis, és én sem akarlak téged, csak nem értem, ilyen személyes dologgal kapcsolatban hogy lehet ilyet kinyilatkoztatni, hogy *ilyen "harmóniát" nem érdemes keresni*, amivel kvázi megkérdőjelezed, amit mondok, anélkül, hogy belelátnál (erre utalok, ezt sokszor csinálják kommentelők, mondjuk nem nálam). Értem, amit mondasz, de ebben abszolút nem értünk egyet, mert ma gondolkodtam ezen, és a másik hosszú (9 év) kapcsolatomról is ugyanezt gondolom, hogy ritka jó kapcsolat volt, igenis, ott is volt harmónia, és valami miatt mégis vége lett, mégsem gondolom, hogy már az elején halálra volt ítélve.

      Nem tudom, olvasod-e Gyömbérke bloggert (itt található nálam a linkek közt), de az ő példája talán illik ide kicsiben, attól, hogy kiderült a pasijáról, hogy egy seggfej, attól még Gyömbi vágyakozhat az után a boldogság után, és az után a harmónia után, amit a fiú mellett érzett a rövidke 1 hónapig, amíg ki nem derült, hogy egy seggfej (szerintem a fiúk ezt sokszor elég jól titkolják).

      Törlés
    8. Köszi, megnyugodtam, tényleg nem akarok senkinek a lelkébe gázolni, főleg nem a tiédbe.:-)
      Nem, nem olvastam. Lehet, hogy ebben is tévedek, de sokszor az van mögötte, hogy megszépülnek dolgok és olyanok is vágyottnak tűnnek, amik valójában már akkor sem voltak tökéletesek. Szóval valami olyasmi után vágyakozunk, ami soha nem is létezett.
      De igazad van abban, hogy én totál béna vagyok ebben, a férjem előtt csak egy fiúm volt, az csak 1 évig tartott, és azóta meg a férjemmel vagyok 15 éve, szóval nem vagyok releváns. Azt értem mitől romolhat el egy kapcsolat hossz idő után, 15 év alatt nekünk is voltak nehéz időszakaink. Na, tényleg nem akarom ragozni, szimplán csak megdöbbentem ezen.

      Törlés
  5. én értem amit írsz és szerintem lehet, hogy úgy van ahogy írod. De ennek ellenére szerintem nagyon nagyon pozitív, hogy nyitsz (még ha nehéz is és freaked out van) és nem bezárkózol teljesen...
    Szerintem kevesen "élnék túl", lennének túl egy váláson így mint Te. Komolyan, jó értelemben! Úgyhogy ha nem is tartassz ott esetleg, akkor is jó úton haladsz :)

    VálaszTörlés
  6. szerintem mindenki a saját élményeire, tapasztalataira próbál támaszkodni, amikor dönt, miket élt meg, az milyen volt. így, amikor döntéshelyzetbe kerülünk, előtúrunk valami emléket és ahhoz próbáljuk mérni, ami tök helytelen.
    sosem fogod megtudni, milyen a harmónia x-szel, ha y-nal alkotott harmóniához viszonyítod.
    de tudod mi a tök jó? hogy abban a kapcsolatban is te voltál, meg ebben is és így tudhatod, hogy TE biztosan képes vagy rá, hiszen az nem lehet, hogy csak a volt férjed teremtette meg azt a közeget nélküled.
    elengedés!

    VálaszTörlés
  7. Én tudatában vagyok, hogy ez teljesen gáz ám. De attól még megvan az esélye, hogy (tudat alatt, mert amúgy látod, igyekszem) azt keresem.

    Majd még gondolkodom ezen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod mi jutott még eszembe? Sokszor visszatért már, hogy esetleg elmész egy pszichológussal beszélgetni; de ha jól emlékszem, akkor végül nem mentél.
      Lehet, hogy most tényleg jó lenne! Mi van, hogyha van valami nüansz, valami csavar, amire ő pikk-pakk rámutat? Mert mi itt nagyon drukkolunk, te meg mindent megteszel, de mi van, ha van valami a felszín alatt?
      Nem valami nagy agyturkászásra gondolok, csak pár alkalomra.

      Törlés
    2. Igen, igazad van. Nem tudom, mire várok, nehezen szánom rá magam.

      Törlés
    3. Egyetértek.
      Amúgy amíg nem szántad rá magad, nem is érdemes, úgyis csak ellenállnál a terápiában is. Ez tök normális, emiatt ne legyen rossz érzésed. De ha döntöttél, és elmész, akkor szerintem tök jó lesz. :)

      Törlés
    4. Más okból ugyan, de én is próbálkoztam segítséget találni, hát totális kudarc volt, és a 3. próbálkozás után feladtam, hogy valaha normális pszichológust találjak. Végül lett segítségem más formában, sorstár közösségben, ahol van amúgy pszichológus végzettségű sorstárs emberke is, és ő tudott okosakat mondani, de elég kiábrándító köreim voltak addig.

      Törlés
    5. Azért én biztosan nem így állnék a pszí kereséséhez, nem sok ilyen tapasztalatom van, de ami igen, az 5*.

      Törlés
    6. Mármint hogyan? Ott álltam a halott gyerekemmel, és próbáltam segítséget találni, hogy az élőknek normális anyja lehessek, és 3-szor tettem próbát és mindegyik totálisan kudarcos volt, nem akarom kiteregetni, lényeg, hogy adtak a szarnak egy pofont. Többször nem volt erőm előröl kezdeni a kis mondanivalómat, szerencsére voltak, akik fogták a kezemet, és már az első gyászcsoportos beszélgetés után jobban éreztem magamat. Itt szimplán erről van szó. Nagyon nehéz jót találni, és, aki mélyen van (ez most nem rád vonatkozik), annak jó lenne, elsőre, max. másodikra megtalálnia.

      Törlés
  8. Egyáltalán nem gáz, meg kell tanulnod bízni újra és ez nem megy könnyen. Nekem röpke 10 és 1 gyerek kellett csak hozzá. És ez a kapcsolat is úgy indult, hogy megvolt a sorozatnézős, gyapjú takarós, meleg puha komfortzónám, amiből ki kellett robbantani saját magam. X alkalommal feleslegesen, de aztán jött 1 valaki, akiért még érdemes volt. Szerintem tök jól csinálod, ennyit kell is gondolkodni rajta! Mi lesz a vacsora?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 10 után kimaradt az év, szóval 10 év kellett:)

      Törlés
    2. Hát 10 évem nincs erre. :( Elmondtam neki, hogy ez nekem most még nem megy, úgyhogy végül nem nálam találkozunk, nem én csinálom a vacsit.

      Törlés
    3. Úgy értettem, hogy 10 év az új kapcsolatban kellett ahhoz, megint valóban bízni tudjak a másikban. Na jó mondjuk az elején is éreztem, hogy ez most más, de az az igazi ősbizalom 10 év után lett még. Az előző vége és a mostani kezdete között bő 2 év volt. Nagyon jól elvoltam egyedül is, komfortzóna tökéletesen működött sorozatokkal, barátokkal, millió programmal, futással stb. Csak azért léptem ki belőle, mert tudtam, hogy nem akarok egész életemben egyedül lenni és gyereket is szerettem volna. Az eleje rémálom volt, nem miatta, miattam. Szerintem ez sima önvédelem volt, de tudtam, hogy nagyon meg fogom bánni, ha beletespedek a komfortzónámba.

      Törlés