Mostanában keveset blogolok. Illetve talán inkább ritkán. Nem sok olyan időszakom van, mikor ücsöröghetek a gép előtt, mert ha igen, akkor én már nyitom is meg a bloggert, olyan jó írni. A semmiről is szeretek pötyögni (mint a mellékelt ábra mutatja).
Tegnap volt az osztályommal egy nagyon kellemetlen élményem, csináltak egy óriási faszságot, amiről virtuális bizonyítékot is gyártottak, és kitették az internetekre. Én, az onlány, persze azonnal értesültem erről, nagyon kiakadtam, és súlyosan meg akartam büntetni őket, de aztán persze megesett rajtuk a szívem, és nem nagyon-nagyon, csak nagyon súlyos büntetést kaptak végül (amiért amúgy nagyon hálálkodtak, haha). Mindenki iszonyúan örülhet, akinek én vagyok az osztályfőnöke. De komolyan. Fejmosást persze kaptak, és ennek a margójára írom, amit mondani akarok.
Én be tudom ismerni a hibáimat és tudok bocsánatot kérni. Megpróbálom a másik szemszögéből nézni a szituációt, és engedni az igényeimből. Ezt a kapcsolataimban, a családomban és a barátaimmal szemben is alkalmazom időnként - az iskolában pedig egészen sokszor. A kollégákkal kapcsolatban nem volt ilyen szitum, de a gyerekekkel sokszor előfordult, hogy tévedtem, vagy tudtam, hogy rosszul esett valakinek, amit mondtam, igazságtalan vagy türelmetlen voltam, kiabáltam. Én ilyenkor bocsánatot kérek, és elmondom, hogy bánom, ami történt.
Na de a kölykök. Sok osztályban az van, hogy semmit nem vallanak be. Lehazudják az égről is a csillagokat, csak ne kelljen elismerni, hogy valamit rosszul csináltak, vagy felelősséget vállalni. Mindig másokat hibáztatnak, például engem, a többi osztálytársat, a többi tanárt. A körülményeket. A buszt. A rossz szabályokat. Hogy ők ezt nem tudták. Nem tudtak belépni az e-naplóba. Ők már nagykorúak, azt csinálnak, amit akarnak. Vagy másokkal hasonítják össze magukat, "bezzeg az Áron, ő megcsinálhatja, nála sosem veszik észre". Annyira csúnya ez, nagyon haragszom érte. Ismerd be, mondd, hogy hibáztál, hogy többet nem csinálod. Na és tegnap végre hallottam néhány "megbántam, többet nem csinálok ilyet, bocsánat, köszönöm" mondatot. Nem tudom, igazán komolyan gondolták-e, de szívem mélyén remélem, hogy igen.
Most a szülőket várom, és ezt a ballagás/tabló/vizsga témakörök mellett el szeretném mondani. Hogy segítsenek megtanítani a gyerekeket felelősséget vállalni azért, amit tesznek, jól vagy rosszul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése