Nem mese

Tegnap voltam a barátaimmal slam poetry esten, annyira jó volt. Erről írtam már, de teljesen odavagyok, hogy mennyi tehetséges fiatal van, elképesztően jó szövegeket hallottunk (és nagyon izgult mindenki, remegett a papír a kezükben), nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk, az MC vérprofi volt (Bárány Bence), én meg ismerem személyesen az ős slammereket, akik a zsűrit alkották, úgyhogy utána tudtunk velük barátkozni. Jól éreztem magam, élmény volt. Én is szeretnék slam poetry-t írni, kár, hogy nem tudok. 

Utána elmentünk iszogatni, de nem volt hely, úgyhogy a pultot támasztottuk, meg a bárszékeken ücsörögtünk. Én ezt is nagyon szeretem, mert így nagyon sokat lehet barátkozni a pultosokkal, akik barátaink, meg a pulthoz járuló vendégekkel is, akik általában szintén. Van egy fiú, akivel még nyáron, a Bánki tó fesztiválon pörögtem egy fél éjszakát, és azóta kicsit flörtölgetünk, nagyon tetszik nekem, de úgy, hogy ad puszit, rámmosolyog, és elolvadok. És gondoltam, hogy fiatalabb nálam, de basszus néhány hete kiderült, hogy 27 éves, brühühü. Tegnap beszélgettünk kicsit, nem sokáig, mert ő is társasággal volt, én is. Nagyon rosszkedvű volt, mesélt egy csomó mindent, család, munka, minden szar, nincsen jó passzban. Én meg teljesen rosszkedvű lettem, ahogy állt mellettem és mesélt, hogy nem lehet az enyém ez a csodás fiú, pedig látom ám, hogy tetszem neki, kimutatta már sokszor, de van köztünk 11 év, amit semmivel nem lehet áthidalni. Elásom magam, de komolyan. Azért megbeszéltük, hogy találkozunk egy italra, és beszélünk, de igazából nem tudom, minek, csak szomorú leszek megint. 

Dumáltunk azzal a barátommal is, akivel múlt pénteken voltam táncolni, megbeszéltük, hogy az az este le-gen-da-ry volt, de tényleg, és megyünk máskor is. Ő egy közeli barátnőm exe, de egy társaságban maradtak, tegnap is ott voltak mindketten, és egyre jobban kezelik, mondjuk már 2 éve, hogy szakítottak. Na és beszéltem ezzel a fiúval, ő is 27 talán, nagyon jóképű, kicsit ilyen Al Pacino karakter, és erre rá is játszik, mert mindig fehér inget hord, meg szép, szűk zakókat, a dizsibe is úgy jött velem. Jó fej, mondjuk kicsit sokat beszél a munkájáról (ami nem annyira izgalmas), de nekem nem tolja ezt, és én nagyon bírom. Beszélgettünk, kivel mi van, és azt mesélte, hogy nagyon magányos - olyan fura ilyet egy helyes, okos, kiegyensúlyozott fiútól hallani. 4 lánnyal volt együtt a két év alatt, mióta szakítottak a barátnőmmel, és azt mondja, hogy kihasználják őt a csajok, csak a szexre kell nekik, tenyészbikának használják (itt nagyon nevettem, de ő kurvára nem). És a lányok nem akarnak elköteleződni, mindenki laza kapcsolatot akar, meg felszínesek is, akikkel megismerkedett (a munkahelyén, a csajok mint kollégák). És ő félénk, nem tud odamenni egy lányhoz, hogy "szia, szimpatikus vagy, elkérhetem a számod?", pedig mondtam neki, hogy szerintem nagy sikere lenne. És hogy volt egy rövid időszaka, mikor élvezte a hosszú kapcsolat után, hogy csajozhat, de már már jó ideje arra vágyik, hogy együtt ébredjen valakivel, együtt reggelizzenek és készüljenek munkába, randizzanak munka után, együtt főzzenek, járjanak vacsizni, szexeljenek sokat - meg már nem emlékszem, még miket mondott, de csupa romi dolgot, amik nélkül szar az élete, mindehhez a nagy, szomorú, sötétbarna szemek, úgyhogy végig az ment a fejemben, hogy awwwwww? És hogy melyik (nem helybéli) barátnőmet mutassam be neki?

Szóval nem csak a miénk, a fiúk élete sem játék és mese.