Most volt először, hogy két este egymás után együtt aludtunk, és így egy egész napot reggeltől estig együtt töltöttünk. Nem tudom, hogyan lehetett volna tökéletesebb a nap, szerintem sehogy. Reggeliztünk, autóztunk, piacoztunk, kávéztunk, főztünk, ettünk, filmet néztünk, aludtunk, elvitt halászlét enni a Velencei tóhoz, zenét hallgattunk, boroztunk. Megkérdezte, mik a benyomásaim, és hát nem is tudom... Olyan magától értetődő az egész. Magától értetődő és iszonyú jó. Nagyon, nagyon szeretek vele lenni.
Még csak egy hónapja ismerjük egymást. Mosogattam valamelyik nap, persze körülötte forogtak a gondolataim, és egy pillanatra bevillant, hogy lehet, hogy csak álmodom? Hogy mindjárt felébredek, és nem létezik, nem ismerem, nem vagyunk együtt. Egy másodpercre teljesen élethűnek tűnt a dolog, óriásit fordult a gyomrom, kellett néhány nagy levegő, hogy megnyugodjak. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy teljesen lazán állok az egészhez, elkezdett igazán súlya lenni a dolognak, ami azzal együtt, hogy ijesztő, meg hogy hihetetlen, nagyon jó érzés. Néha, amikor együtt vagyunk, csak nézem őt és vigyorgok, rám néz, és fülig szalad a szája neki is.
Hát ilyen most.
Nagyon, nagyon örülök! Az előző facebookos bejegyzésnél kicsit megijedtem, hogy jesszus, nagytakarítasz, mi történhetett! De most jó... örülök nektek <3
VálaszTörlésÖrülünk Vincent! :)
VálaszTörlés:) :) :)
VálaszTörlés:) szuper!
VálaszTörlésezt jó olvasni :)
VálaszTörlésegyébként tegnap sétáltam, és az egyik kávézóból kihallatszott egy szám, amiben te énekeltél, tök jó volt.
ó :)
Törlés