Amúgy pedig nem tudom, mi romlott el bennem. Tudjátok, hogy nem vagyok az az indokolatlanul nyafogós típus, de nem találom a helyem, nincsen kedvem semmihez. Még csak az sincs, hogy céltalanok a napjaim, mert tegnap voltam edzeni, ma is kialudtam magam, reggel keltem, jött egymás után több diákom, kerestem egy csomó pénzt, voltam gyógytornán, elmentem a bringaboltba a bicajomért (ami még mindig szar, vihetem vissza), voltam tekerni, ettem egy fagyit, voltam a kutyival a tesóméknál, szóval tök jó, aktív nyári nap volt. De közben alig vártam, hogy itthon, egyedül lehessek, pff. Nem tudom, mi van, üres vagyok, nyűgös. Közben pont néztem, hogy most van a lángos és fröccs fesztivál, én meg itthon sajnálom magam, és nincs kedvem a barátaimhoz, programokhoz sem.
Na jó, most már tényleg.
szerintem vannak ilyen melankolikus idoszakai az embernek, akkor is ha alapvetoen teljesen pozitiv beallitottsagu, magamon latom. es pont az fog kivinni belole majd, szoval ne aggodj, minden ok! vissza fog jonni az elegedettseg :)
VálaszTörlésLehet, az én tegnapi randim is depis volt, és miközben várt rám, rájött, hogy inkább egyedül lenne. Örökre. :D
VálaszTörléswtf??
Törlés:D :D
Törlés