Szombat

Voltunk délelőtt Nagymaroson, megnéztük a termelői piacot. A legkisebb unokahúgom másfél éves, ő is velünk volt. Hát basszus, riszpekt a kisgyerekes szülőknek. Nem az volt, hogy szépen sétálgatunk és nézegetjük az asztalokon sorakozó guszta zöldség- és gyümölcshegyeket, az illatozó kenyereket meg sütiket, sajtokat, kolbászokat, sonkákat, lekvárokat. Á! Ő sokkal érdekesebbnek találta a kukákat, a fűben lévő, számomra láthatatlan dolgokat, a random kutyákat stb. Azt viszont legtöbbször nem engedi, hogy megfogjam a kezét, szóval úgy működik, hogy szorosan a nyomában vagyok és figyelek folyamatosan, hogy nehogy olyasmit csináljon, ami nem oké. Ha irányt akarunk változtatni, akkor valami mézesmadzaggal megpróbáljuk elcsábítani abba az irányba, mert ha határozottabb vagy, mondjuk felkapod, akkor botrány van. 

Zebegényben, a Tökfesztiválon már egész komoly tömeg volt, úgyhogy ott már valamennyire engedte, hogy fogjuk a kezét vagy felvegyük és vigyük (iszonyú nehéz már). Szóval főleg róla szólt a kirándulás, nem annyira rólunk, de azért hallgattunk zenét, ettünk cseresznyén füstölt, tökös-mákos, sós karamellszószos sütit (mert hogy kint volt a Sarki Fűszeres, őket úgy imádom, és egy ideje egy barátom az üzletvezető), vettem egy nyakláncot, meg szereztünk narancsos sütőtökkrémet, aminek meg kell szereznem a receptjét. Találkoztam egy csomó ismerőssel is, a Dunakanyar nagyon családias. Aztán egyszer csak elálmosodott a kiscsaj, úgyhogy száguldottunk haza, miközben ébren tartottuk, míg hazaértünk (szegény, pedig nagyon akart aludni, ugye Guantanamon is így kínozták a foglyokat). De holnap reggel visszamegyek a haverokkal is körülnézni tüzetesebben, meg venni még sütőtökkrémet. 

Úgyhogy hazaértünk és ezt ebédeltem:

Na ezért a sütőtök-krémért kell visszamennem, olyan finom, hogy meghalok. 

Ez meg a nyaklánc: 

Itthon felraktam az ékszeres akasztóra, és meg kellett állapítanom, hogy pont ugyanolyan, mint az összes többi nyakláncom. Oké. 

Most meg rendeltem pizzát és Maffia filmeket nézek.