2016. október 2., vasárnap

A 38 az új 18

...avagy ha Pilla és én elmegyünk mulatni, ott kő kövön nem marad.

Tegnap tökéletesen spontán módon megesett az év második legjobb bulija. Én azt gondolom, hogy vigyáznunk kell magunkra, sokat kell pihenni és aludni, rendszeresen kell mozogni, és igyekezni kell, hogy aránylag egészséges dolgokat vigyünk be a szervezetünkbe. De azt is gondolom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy különösebb izgalmak nélkül elmenjen mellettünk, és ha nem talál meg a kaland, szerintem néha utána kell menni, hogy legyen mit mesélni az unokáknak. 

Tegnap találkoztam Pillával és a barátaival, elmentünk vacsizni a 400-ba, ittunk két pohár bort is, majd átmentünk a Kadarkába, ahonnan a többiek már lepattantak. Én viszont éreztem a boogie-t a lábamban, ezért elkezdtem győzködni Pillát, hogy menjünk el táncolni. Azt mondjuk tudtam, hogy nem lesz nehéz rávenni erre őt, de azt mégsem láttam jönni, hogy reggel 6-ig tartanak majd a fröccsök, a nevetés és a tánc, azt meg végképp nem, hogy mindkettőnk exei felbukkannak. Az estének (és a reggelnek) meglehetősen sok nyomdafestéket nem tűrő pillanata is volt, úgyhogy a szaftosabb részekről lemaradtok, illetve rábízom Pillára, hogy ő mit mesél el. 

Az én szempontomból viszont az volt a legszürreálisabb, hogy megérkeztünk az Ötkertbe hárman, mi, meg Pilla egyik barátnője, leraktuk a kabátunkat, vettünk egy fröccsöt bementünk a tánctérre, balra néztem, és ott állt Dani, az exem. Az az exem, aki, miután közöltem vele, hogy nekem ez így nem jó, és ha másképp nem megy, akkor hagyjuk, szóval azt írta, hogy ne már, beszéljük meg, most lesz egy megbeszélése, és utána felhív, és utána soha többé nem keresett, valamint az üzeneteimre sem válaszolt. 

Szóval ott állt, én pedig odamentem hozzá, hogy szia, Dani. Ő meg nagy szemekkel nézett rám, hogy szia, Milcsi. Kimentünk, dumáltunk, nagyon örült nekem. Bocsánatot kért, nem érti, miért volt ilyen fasz, nem ezt érdemeltem, hát, mondom, én meg főleg nem tudom, hogy miért voltál ekkora fasz. Én nem tudok sokáig haragudni, meg mi sok szempontból nem illünk össze, úgyhogy ezen hamar túl is léptünk, és megbeszéltük, kivel mi újság, neki sincs azóta sem barátnője. Én nagyon szerettem ezt a fiút, és jó volt most beszélni vele, és végre kaptam egy lezárást is, mert az a mi kapcsolatunk végéről nagyon hiányzott. 

Azt viszont nem nagyon értettem, amikor egyszer csak megpróbált megcsókolni. Megpróbáltam kiszedni belőle, hogy ezt most hogy gondolja, mit szeretne, csak nosztalgiázik, vagy meg szeretne dugni, esetleg újrakezdené velem, de nem sikerült megtudnom, hogy ez hogy jött. Végül kicsit hagytam magam (don't ask), és jó volt látnom, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem a dolog, persze, mi fizikailag maximálisan kattanunk egymásra, úgyhogy nem mondom, hogy rosszul esett az ismerős ölelés, de az kiderült, hogy nem akarnám őt már vissza, bármilyen jól éreztem magam vele. Aztán kicsit még elmerengtünk a kapcsolatunk romjai fölött, lelkiztünk valamennyit, aztán visszamentem a lányokhoz és táncoltunk reggel 6-ig, időnként további szürreális történésekkel megszakítva a mulatozást.  

A többit majd Pilla elmeséli, ha akarja:). 

5 megjegyzés:

  1. Ahogy lesz időm, én is jövök egy kozmetikázott blogbejegyzéssel. :-)

    VálaszTörlés
  2. Pillát hogy olvashatnám én is?

    Pilla, hozzád szólok! Csendes ám, de aktív Lenszi, Gyömbi, Milonka olvasó vagyok, lehetőség szerint követnélek téged is! :) Van rá mód?

    VálaszTörlés
  3. Sajnos nincs több meghívóm. :-( Egyelőre biztos, hogy nem nyitom meg újra, sajnálom. Esetleg elintézhetnének, hogy a blogspoton ne 100 legyen a limit.

    VálaszTörlés