2016. október 1., szombat

No chemistry

Tegnap reggel óta átértékeltem a dolgokat. Ha akkor írom ezt a posztot, akkor sokkal sötétebb és csalódottabb lett volna. Viszont mára már csak annyi maradt meg belőle, hogy kedden találkoztam egy fiúval*, akit legszívesebben azonnal megkértem volna, hogy vegyen feleségül. Együtt töltöttünk egy estét, én teljesen oda voltam, szerintem mi ketten csodálatosan összeillenénk, viszont 2 nap csend után (bitch, please) a kérdésemre elmondta, hogy ő nem érezte a kémiát. Shortest love story of my life. 

Viszont tegnap csodás, pörgős, flow napom volt a suliban, hatalmas sikerélményekkel és pozitív visszajelzésekkel, és szerintem ez volt az, ami teljesen helyrerakott. És Pilla is azt mondta, hogy valószínűleg nem ez a srác az egyetlen okos, helyes, bringás kétfarkú plakátokat ragasztó fiú Budapesten, szóval nyugi. Szóval túl vagyok ezen a szerelmi csalódáson** is.



*nem, eki-boy, az építész már rég nincsen meg. 
*notice exaggeration.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése