For the better

Tegnap (előtt-előtt, napok óta írom ezt a posztot) nagyon szar napom volt, egy ideje rágom magam valamin, ami miatt nagyon szomi voltam, meg a suli is nagyon leszívott, aztán a 8. órában volt egy katasztrofális órám, amikor kiabáltam az egyik gyerekkel. Nem szoktam, de egyszerűen elfogyott a türelmem, elszakadt a cérna. Mondjuk ha van valaki, aki tisztában van azzal, hogy tanárként (meg úgy általában semmilyen élethelyzetben) kiabálással nem megy semmire, az én vagyok. Maximálisan türelmes és nyugodt vagyok, nehéz kihozni a sodromból, de tegnap... Egyszerűen tele lett a faszom, hogy ilyen választékosan fejezzem ki magam - mondjuk rosszul is aludtam nagyon, gondolom, ez is rátett egy lapáttal az idegállapotomra. Aztán szégyelltem magam, hogy ilyen hülye vagyok, hazafelé a suli előtt összetalálkoztam a gyerekekkel megint, és bocsánatot kértem, hogy veszekedtem velük, és ők is mondták, hogy mi kérünk elnézést, tanárnő, ami valamennyire feloldása volt a helyzetnek, jó érzés volt. Mondjuk ettől még a napom kurvaszar maradt. 

Mondta Tony, hogy megvigasztal, menjünk el a forróvizes fürdőbe ami 5 percre van a házától és 5 után féláron van a belépő, és áztassuk magunkat meg dumáljunk, majd ott jól lelazulunk. El is vonatoztam hozzá, felszedett a vasútállomáson, leparkoltunk a fürdőhely előtt, majd megállapítottuk, hogy pont olyan napot fogtunk ki, mikor csak délután 2-ig van nyitva, mert amúgy a legtöbb napon 8-ig. Úgyhogy fürdés helyett hazakullogtunk, először hozzá, majd hozzám (ez a kétlakiság olyan bonyi), adtam neki anyukám-féle lecsót, feltelepedtünk a kanapéra, dumáltunk, és végül úgy feküdtünk le aludni, hogy mondtam neki, hogy úristen, milyen jó volt ez a nap. 

Asszem, ha 3 óra együtt egy atomszar napból is tök jót csinál, az elég jó hír.