2017. február 16., csütörtök

Don't look back in anger

Nem tudom, hiszek-e a sorsban, szerencsében, én azt hiszem, inkább abban hiszek, hogy történnek velem a dolgok, én pedig igyekszem tudatosan a legnagyobb hatással lenni rájuk. De mégis, vannak olyan helyzetek, hogy az ember azt kívánja, bárcsak küldene valami üzenetet az univerzum, hogy tudjam, merre induljak, mi lenne a jó döntés. 

Olvasom hello.agi blogját, aki épp különköltözik egy hosszú kapcsolat után, és eszembe jut, hogy voltam én is ilyen helyzetben már, még 2006-ban. 10 éve voltunk akkor együtt azzal a fiúval, akivel kb együtt nőttem fel, és nagyon látszott, hogy ő egyáltalán nem biztos abban, hogy akar-e még 10 évet együtt lenni velem. Kihűlt az egész, csúnyán bánt velem, szóval méltatlan lett hozzánk a helyzet, de én persze nagyon szerettem őt, meg hát 10 év, ugye. Na és egy barátnőmmel beültünk az Okay Italiába tengerigyümis  spagettit enni, és szomorkodtam, hogy nem tudom, mi a fasz legyen. És kaptunk a kávé mellé egy sütit, amiben volt ilyen kis üzenet, és mondtam a barátnőmnek, hogy na, majd ez biztos megmondja, mit kell csinálnom. És az volt az üzenet, hogy jobb félútról visszafordulni, mint rossz helyre érni. Néhány hét múlva szakítottunk, persze nem emiatt, de nekem sokszor eszembe jutott ez a kis coelho-i bölcsesség, ami picit megvigasztalt, mert hát valljuk be... Van benne valami. És nem bántam meg, hogy szétmentünk, mert utána lett egy szuper kis zenekarom, ebből a szakításból sláger született,  utána pedig lettem nagyon boldog, férjhez is mentem, de ez már egy másik történet. 

Neked is jobb lesz így, hello.ági, én biztos vagyok benne.

14 megjegyzés:

  1. nekem az volt hasonló 2 éve, mikor váratlanul kommenteltél a blogomra. :)

    mikor költöztem és úgy éreztem, semmim nem marad, fasírtban a családdal, 1szem barát, aki hol volt hol nem, nemigazán lehetett rà számítani, munka már csak másfél hónapig... semmi, semmi, semmi.

    és akkor te írtál nekem, és megcsillant valami az előztem álló sötét és ijesztő 'új életben', hogy ha ilyenek történnek, akkor tán történik még jó és nem halok bele és lesz valahogy mégis.

    VálaszTörlés
  2. Amikor Marcel nagyon vacillált, hogy maradjon-e vagy ne, beültünk kínaizni, és vett egy szerencsesütit, amiben annyi volt, hogy "Merj kockáztatni!". Mert. :) Amúgy én is hiszek ebben picit. Pl. az egyik kedvenc oldalam: http://wheeldecide.com/wheels/chance-fortune/yes-or-no-decision-maker/ :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon koszonom a biztatast :) te akkor aterzed milyen valakitol elszakadni, akivel mar annyira osszenottem, hogy kb azt sem tudom, hol kezdodik o- hol vegzodok en. A legrosszabb, hogy nagyon biztos volt benne, hogy vege, de amiota elkoltoztem, valahogy inkabb egy kis gondolkodasi idot kert...ugyhogy most fogalmam sincs, mi lesz. Szerintem az, hogy most elkezdek remenykedni, aztan majd ketszer torik ossze a szivem.
    Lenszi, a te blogodhoz lehet meghivot kapni valahogy?

    VálaszTörlés
  4. Nekem 12 év után volt a félút. De nem bántam meg. Rá pár hónappal barátnőm is egy 13 éves félutat szakított meg, de velem ellentétben voltak kétségei. Augusztus volt, kimentünk éjjel a Fertő-tóra és, ő itatta az egereket, én vigasztaltam, mikor megkérdezte, hogy mégis most mit csináljon, mert ennek tényleg vége. És ahogy befejezte a mondatot, Mörbischen tüzijátékozni kezdtek, vagy húsz percen keresztül. Az égiek is azt akarták, hogy ünnepeljen. :) Azóta már boldog feleség ő is :)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nem értem ezt a kommentet, hogyan kapcsolódik ide (már a hobbival rendelkező egyedülálló anyák, akik nem keresnek semmit, meg a múlhatatlan, amire nagyon vágysz?)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Én még mindig nem értem, hogy mindez hogy jön ide, a poszt kb arról szólt, h milyen nehéz kilépni egy hosszú párkapcsolatból, mert ott, abban a pillanatban tragikusnak éled meg, aztán később már esetleg máshogyan látod.

      Én nem vagyok ilyen tudatos, mint te, hogy felállítok egy sorrendet, és azért küzdök, ami nagyon ("múlhatatlanul???") fontos, a többi meg majd jön, meg hát érted, mondhatom, h nekem az a legfontosabb, hogy gyerekem legyen, meg stabil párkapcsolatom, de hát ez sajnos nem csak azon múlik, hogy én ezt nagyon akarom. Meg azért sem értem, hogy mire akarsz kilyukadni, mert én igyekszem jól csinálni a dolgaimat, a munkám, a párkapcsolatom, a szociális életem, de emellett még sportolhatok, lehetnek szép ruháim, blogolhatok, meg lehet üde a lakásom - vagy nem tudom, ezek nálam a jelenlegi élethelyzetemben szvsz nem zárják ki egymást. Nincsen ilyen fontossági sorrendem, meg nem is akarok most ad hoc összedobni egyet, bocs, ha csalódást okozok:). És én nem 'törekszem' ezekre, csak jelenleg így élem az életem.

      Vagy csak nem értem az életvezetési tanácsaidat, nem tudom:). Esetleg majd a többiek.

      Törlés
    4. én rohadtul naiv vagyok, tudom, de pl nem tudok tartósan stabil párkapcsolatot elképzelni kényeztetés, jószex, figyelem nélkül.
      (sőt, némi szórakozás, edzés, viszonylag rendezett otthoni környezet és barátok nélkül se nagyon.)
      szerintem ezek tartós hiànya ellehetetlenítené az egészet, az onnantól már csak látszat.

      és pl úgy képzelem, gyereket legtöbben azért úgy vállalnának , hogy az egy stabil(nak hitt) párkapcsolatba érkezzen.

      aztán az élet persze megvariálhatja...

      bocs, h fennakadtam... de fennakadtam :)
      nem ér elvenni a reményeimet :D

      Törlés
    5. Ezt a kommentet amúgy én sem igazán értettem, és most sem értem. :)

      Törlés
  6. Én sztem nagyjából értem ezt a kusza hozzászólást. Hogy sokan csak azért lépnek ki egy kapcsolatból, mert nem millió százalékos állandó boldogság. Mondjuk Milonka posztja tényleg nem erről szól.
    Mindent persze nem lehet megkapni, és az oké is. Én pl. a felsoroltak közül kényeztetés nélkül istenien elvagyok és sajnos sport nélkül is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pl. a saját gyerek(ek) és az "üde" lakás már rögtön ki is zárják egymást. :)))

      Törlés