2017. február 28., kedd

Silver lining

Úgy egy hete megint bicajjal járok mindenhova. Le volt pattanva teljesen a versenybringám, tök lapos volt mindkét gumi, de kapott egy lájtos generált, úgyhogy megint lehet vele suhanni, gyorsabban megjárok vele bármit, mint autóval, óriási szabadság-érzést ad. Nagyon hiányzott a bringázás. Jöttem haza előbb edzésről, és igen, elég beleszagolni a levegőbe, hogy érezzem: itt a tavasz. 

Amúgy nem vagyok túl nagy formában, de tudom, hogy innentől minden sokkal jobb lesz. Hétvégén itthon volt egy barátnőm Párizsból, és egyetlen rövid üzenetre összejöttünk egy csomóan, nem kellett sokat szervezkedni. Végre van kedvük az embereknek kimozdulni otthonról, találkozni másokkal, a fontossági sorrendben a kényelem elé helyezni a kalandot és az élményt. Nagyon jó zenék szóltak a kedvenc helyünkön, és ott volt szinte az összes helyi barátom, meg egy csomó mindenki, akit szintén kedvelek, hajnal 2-ig ökörködtünk. Én így szeretek szórakozni, mikor egy csomóan vagyunk, és lehet jönni-menni, ezzel beszélgetni, azzal nevetgélni, támasztani a pultot, eszmét cserélni a dj-vel stb. Azt nem bírom, mikor ülünk egy asztal körül, csak a melletted ülőkkel tudsz kommunikálni, és csak iszik mindenki.

Kaptunk májusra esküvői meghívót egy pártól, akik általános iskola óta vannak együtt, és most 30 körüliek, Zebegényben lesz az esküvőjük. Gyönyörűen csinálják együtt a dolgaikat, annyira örülök nekik. Ittunk néhány fröccsöt, szoktunk fizetni egymásnak, és mondta a pultos srác, hogy 1600 forint lesz. Adtam 2000-et, erre visszaad egy ezrest. Mondom helló, ez így nem jó, túl sokat adtál vissza, erre ő, hogy ja, tudom, de nem tudtam visszaadni, és Peti (a tulaj, akit imádunk) azt mondta, hogy lefelé kerekítsek. Azaz 1600-ról 1000-re. Szerintem ilyen is csak vidéken történik meg. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése