2017. március 15., szerda

Helyzetjelentés

Kedden még gyönyörű idő volt, sütött a nap, szerintem 20 fok körül lehetett a hőmérséklet. Tele voltam energiával, úgy éreztem, bármire képes lennék. Ma éjjel pedig nagyon rosszul aludtam, így végül későn keltem, nyűgös voltam, össze-vissza ettem mindent és nem volt kedvem senkihez, semmihez. 


  • Végül elengedett kedden reggel az első órámról az igazgatónő. Így odamentem 7-re, én voltam az első, meg sem kellett várnom a dokit, az egyik asszisztensnő kivette a varratokat a csuklómból. Nagyon szép a forradás, megkockáztatom, hogy szebb, mint a műtét előtt (ugye ugyanott vágták fel, mint az eredeti műtétnél), ami nem tudom, hogyan lehetséges. Vajon gyorsabban, szebben gyógyul így, hogy nincsen alatta a fém? Nem értem. Szerintem nem is fog látszani egyáltalán. 
  • Suli után elmentünk egy cukrászdába a kolléganőkkel és gesztenyepürét ebédeltem. Utána otthon átöltöztem, felszedtem a kutyát és elmentünk csavarogni, az év legjobb sétája volt eddig, csináltam róla egy csomó insta-sztorit. 
  • Phoebe-vel elmentünk edzeni, pedig előző nap is, voltam, rádolgoztam az amúgy is durva izomlázra, nem mondom, hogy nem káromkodtam közben sokat. Most nem együtt edzünk, mert ő a Panorámafutásra, vagyis a Dunakanyar félmaratonra készül, én meg csak bemelegítésként szoktam futni. Viszont mindig szaunázunk utána, már ha van időnk, olyankor szoktuk megbeszélni az élet dolgait is. Kitaláltam, hogy utána menjünk és együnk egy hambit káposztasalátával (az nálam kb. fontosabb, mint a hambi maga, nagyon szeretem), de érthetetlen módon nem volt nyitva a hely. Úgyhogy salátát vacsoráztunk. Már bűnözni sem sikerül. Meg kértünk egy Olaszrizling fröccsöt, de olyan muskotályos illata volt, hogy nem bírtam meginni. A Varga pincészettel engem a világból ki lehetne üldözni, de csak az ő boraikat lehetett kapni. 
  • Az én kisállataim kintiek és bentiek is. Be szoktam őket engedni, de nem mindig akarnak bejönni, bírják a kertet, a kutya meg házat őriz. Ha jó idő van, este, mielőtt elmegyek aludni, kinyitom az ajtót, mondom a nevüket, meg hogy jó éjszakát, cukik, és szó nélkül kivonulnak. De idén nagyon hideg volt a tél, és olyankor szoktam hagyni, hogy bent aludjanak, csak hát eléggé gyorsan megszokják a jót. Most újra szeretném, ha kint aludnának, mert indokolatlannak találom, hogy bent horkolnak versenyt éjszakánként, mert hát nagy bundája van mindkettőnek, és van vackuk, de mégsem örülnek. 
  • Vettem egy Jamie Oliver magazint, mert belelapoztam, és már a boltban csorgott a nyálam, tele van például isteni, csupa zöldség levesekkel. Nagyon bejött a múltkor, hogy megfőztem azt a nagy adag curryt, és aztán napokig tudtam mit vinni ebédre, meg apuékat is elláttam kajával, jó lenne hasonlókat kitalálni. Volt benne olyan krumpli, amit héjastul meg kell főzni félig, majd tepsibe rakni, összenyomni laposra és úgy pirosra-ropogósra sütni. A konyhából jövő illatokból ítélve mindjárt készen lesz. 
  • Kedden ugye ünneplőben kellett lenni, és nekem nem esik jól belesimulni a tömegbe, így a fehér blúzban, fekete szoknyában, szép cipőben nem érzem magam önmagamnak. Úgyhogy kompenzálásképp itthon a szűk, fekete szoknyához és a pöttyös harisnyához tornacipőt, színes felsőt és a z egyik tavaszi kabátomat vettem fel, és így indultunk csatangolni. 

4 megjegyzés:

  1. Micsoda kabat!!!
    Ugy nezel ki, mint egy tavasz. <3

    VálaszTörlés
  2. A kutyádnak mindegy, hol alszik, ha te is ott vagy :) Ha kinn aludnál, ő se akarna benn aludni :-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon cool ez az összeállítás!

    VálaszTörlés