Burnout syndrome

Ha van olyan, hogy kiégés, akkor nekem van olyanom most. Nem tudom, miből gondoltam, hogy nekem múlt csütörtökön elkezdődik a nyári szünet, konkrétan azóta mást sem csinálok, csak dolgozom, ma úgy jöttem el, hogy csak a vezetőség és a portás volt bent rajtam kívül. Ma megint nagyon sokat stresszeltem, és még nem végeztem, reggelre viszont muszáj megcsinálnom. Ha rajtam múlna, minden tökéletesen készen lenne, de hát kurvára szükségem lenne egy csomó mindenre, amihez nem férek hozzá, mert aki segíteni tudna, az nem ér rám, mert az érettségik is mennek már közben. És holnaptól jegyző is leszek egy másik érettségin, és meg kéne írni az osztályfőnöki jelentést, el kéne mennem a másik suliba elintézni ott is az adminisztrációkat, szerdán bizonyítványosztás, amihez elhagytam egy nagyon fontos papírt, aztán beiratkozás, szintfelmérők, majd a saját érettségim. Azt gondoltam, hogy legalább a délutánjaim gondtalanok lesznek, de késő délután csak a kutyához van már kedvem, hogy dobáljam neki a labdáját. Ja meg ma kikapcsolódásképpen vasaltam. Közben nézem a Big Little Lies című sorozatot, és olyan fura, hogy az embereknek van életük, jönnek-mennek, kavarnak, kávét isznak a tengerparton, vannak kapcsolataik (oké, milyenek), én meg kábé a benti miniíróasztalom és a kanapém közt ingázom. Jó, hát ennyire nem rossz a helyzet, hát értitek, na. Amikor tanítok, annak van nagyon pozitív oldala is, szeretek angolt tanítani, és a gyerekeket is imádom, de ezt, ami most van, az csak viszi az energiát, a végletekig lemerít, főleg, hogy értelmetlennek találom - ezt csinálja, akinek hat anyja van. Valahogy nem jó a csí mostanában, nem tudom, mi van. 

Nutellát valaki?