2017. június 14., szerda

Hogyan neveld a sárkányodat

Valahogy az van a fejemben, hogy szeretet mindent megold, de sajnos sokszor szembesültem már vele, hogy ez kurvára nincs mindig így. Hogy erős konfliktushelyzetben hiába próbálsz békíteni két embert, ha nekik fontosabb a saját igazuk, vagy egyszerűen ragaszkodnak a konfliktushoz. Hogy ha a másik haragszik rád, hiába kérsz bocsánatot, akkor is, ha úgy érzed, semmit nem követtél el, mert ő így is megbántva, sértettnek érzi magát. Ha egy kisgyerek hisztizik, hiába öleled és puszilgatod szét, ő folytatni fogja, míg ki nem tombolta magát. De a legdurvább, hogy ha valaki depressziós, akkor nekem az a logikus, hogy ha ott vagy, nagyon szereted, és elmondod neki, hogy számíthat rád, hogy minden rendben lesz, akkor jobban érzi majd magát és elmúlik a benne tomboló pokol. És basszus nem. Szerintem annál nincsen nehezebb, mint mikor nem tudsz segíteni valakinek, bármennyire szereted. Ennél már csak az rosszabb, ha ellened fordul. Mert te vagy ott, és te állsz hozzá a legközelebb. Been there, done that.

Az egyik barátom a világ egyik legszebb helyén van. Az óceánban szörfözik és kajakozik, hosszú szabadságát tölti, beutazza Európát. És véresen depressziós. Számomra ez hihetetlen, nyár, óceánpart, tenger gyümölcsei, csodás borok, szabadság, utazás, kalandok - hogy? Értem, tudom, hogy van ilyen, de mégis, hihetetlen. 

Szerencsés vagyok, hogy nekem mindössze akkorra a bajom, hogy nekem segít, ha eperrel eszem a nutellát. 

18 megjegyzés:

  1. <3
    Nincs rettenetesebb annal, mint amikor nem _valamiert_ rossz. Engem megsemmisit a boldogtalansag, amin nem tudok segiteni.

    VálaszTörlés
  2. gyömbi nagyon jót írt a depresszióról - ahogy egy lábtörést se, úgy azt se gyógyítja önmagában a szeretet. viszont attól még nagyon sokat számít, gondolom.

    a gyerekek meg még csak most tanulják, mik az érzelmek, hogyan érdemes kezelni őket - no persze ez engem se vigasztal, ha helyzet van, asszem :)

    meg bennem annyit felmerül a "hogyan kell jól szeretni" kérdésköre... hogy anyám is szeretetből vert, meg más szülők pl szeretetből 'tiltják le' a gyerekeik dühét vagy szomorúságát - ezeknél elvitathatatlan a szeretet is, de a maradandó károkozás is...

    olyan bonyi az emberi működés.
    és olyan sokan tanultunk pl rossz érzelemkezelést gyerekkorunkban, így aztán az emberi kapcsolatok is bonyik lesznek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ilyen nincs: "anyám is szeretetből vert"
      nem, nincs...
      szeretetből nem ütünk...

      Törlés
    2. de ő nagyon szeretett és nevelési célzattal vert meg mindig h rendes ember legyek felnőve, es addig is rávegyen h csinaljam a dolgom, illemtudón viselkedjek, stb

      pusztan a javamat akarta, a legjobbat nekem

      (szóval neki szent meggyőződése volt h ezzel jót tesz, és h ez meg a szeretet összefér,
      tehát saját szemszögből szeretett)

      Törlés
    3. (az, h ki szerint mi a szeretet, és h valóban arra van-e a másik félnek szüksége, nagyon relatív ám, csak erre akartam utalni.)

      Törlés
    4. fú...
      aham, értem...
      csak nem fogadom el, hogy ez szeretet... merthogy minderre szavakkal is rá lehet venni egy gyereket...
      de értem, hogy mit róbálsz mutatni ezzel!
      és sajnálom!

      Törlés
    5. sokáig én is jól elvoltam azzal az önbecsapással, hogy szeretetből ütöttek... én is őszintén sajnálom nádja, és remélem, hogy begyógyulnak majd a "szeretetből" adott sebek.

      @Blueberry: a lányomat a szemem láttára ütötte meg az egyik kisfiú a bölcsiben, mire a gondozó rögtön elkezdte nyomni, hogy "de hát csak szeretetből csinálja". fúúú, de pipa lettem...

      Törlés
    6. jajj, az még most jutott eszembe, h ez a jól szeretni mondókám még véletlen se neked szólt, milonka, remélem, nem félreérthető...
      csak elfilozofáltam itt a magam szűrőjén keresztül, gondolatébresztő ez a poszt is.

      Törlés
    7. Dehogyis, ne viccelj, köszi, h elmesélted ezeket, ezekre, amiket írtál, pont nem gondoltam (szeretetből verlek stb) pont nem gondoltam, de abszolút illettek a gondolatmenetembe. Sajnálom, higy ezeket meg kellett tapasztalnod.

      Törlés
  3. mivel a depresszióról mindent elmondtál, én már csak ahhoz szólok hozzá, hogy hogy bírjátok (lányom is) összenutellázni az epret????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. összeeprezni a Nutellát.... akartad írni, ugye???

      Törlés
  4. Érdekes ez a depresszió dolog. Gyerekként és még pár éve is a nyár elmosta a téli összes - jó, csak majdnem az összes - gondomat. Az utóbbi években azt veszem észre, hogy a tavasz-nyár idején rosszabb, mint a téli sötétségben. Pedig imádom, imádtam a jó időt. Depresszió ez is, csak még magamban küzdök vele, aztán meglátjuk.
    Szóval a jó idő nem feltétlenül depresszió mentes időszak, sajnos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Albert Györgyi mesélte valahol, valamikor, hogy neki konkrétan tavasszal volt mindig a legsúlyosabb a depressziója. Akkor került vele kórházba, akkor ömlött rá totálisan minden és borította be ez az egész betegség.
      Az okot laikusként én is inkább csak sejteni vélem. Szerintem valami olyasmi okozhatja, hogy ilyenkor az emberek kivirulnak, progizni kezdenek és úgy összességében sokkal boldogabbak, mint télen. És - szerintem - ettől a depressziós ember csak még nagyobb szakadékot érez önmaga és a világ között, mert neki nem lesz jókedve a jóidőben, és ebben az egész helyzetben méginkább egyedül és reménytelenül érzi magát.

      Törlés
  5. Hiába ment szuper helyre, oda is ugyanazt az önmagát vitte. A helyváltoztatás magában nem segít sajnos.
    Nekem a kezemre kéne tetováltatni, hogy senkit nem lehet megmenteni. Hagyni kell, hogy mindenki megjárja a maga poklát, amit én soha nem bírok tétlenül nézni, aztán utólag látszik, hogy fölöslegesen próbálkoztam.

    VálaszTörlés
  6. ha egy kisgyerek hisztizik, nem hiába ölelgeted és puszilgatod szét! :) bár úgy tűnhet, nem hagyja abba, érzi az elfogadást, ezért teszel jót vele.

    szóval nem azért kell szétszeretgetni, hogy abbahagyja a hisztit (hiszti alatt pedig értsük azt a fajtát, ami gyógyító-jellegű, amivel kiadja magából a feszkót), hanem hogy hiszti közben segítsük őt az érzelmek áradásában.

    szerintem jól csinálod.

    és hogy ellened fordul, mert épp te vagy ott? a gyerekem nagyon sokáig úgy "hisztizett", hogy bárhányszor próbáltam megölelni, ellökött. nem értettem az egészet, rettenetes volt. aztán egyszer történt valami, amitől megértettem. nem mentem oda, hogy megöleljem, csak néztem messziről, erre odahívott... és ellökött. arrébb mentem, megint odahívott, és megint ellökött. megcsinálta ezt háromszor-négyszer, legvégül pedig nem lökött, odabújt és megnyugodott. az kellett neki, hogy "tesztelhesse", hogy amikor ellenem fordul, ellök, akkor is ott vagyok neki, nem haragszom, és újra visszamegyek hozzá, ha hív.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, hát persze, tisztában vagyok ezzel.

      Viszont az alatt, h ellened fordul, nem a hisztiző gyerekre gondoltam, hanem a depressziós emberre.

      Törlés
    2. de a depressziós emberben is (én is voltam/vagyok) van egy ilyen gyerekes ösztön. a kérdés, hogy kielégül-e egy idő után. mert ha nem, akkor az felnőtt emberek között már nem oké. és akkor igazad van, hogy egy idő után már nem segít a szeretet.

      Törlés
  7. (ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy a depressziósok fel vannak jogosítva arra, hogy rángassák az embert, és - adott esetben - érzelmileg kihasználják.)

    VálaszTörlés