2017. július 24., hétfő

Miniszabi

Hétvégén voltunk a lányokkal Veszprémben az Utcazene fesztiválon. Gyömbi pasija a fenekünk alá rakta a csodás autóját, meg mellékelt hozzá egy üveg gint is, így indultunk neki péntek délután. Lenszi szülei úgy vendégeltek meg minket, hogy szerintem ha 5 csillagos szállodát foglalunk, akkor sem lett volna jobb dolgunk. Lenszi megemlítette az anyukájának, hogy esetleg vegyen egy doboz laktózmentes tejet, mert én laktózérzékeny vagyok, hát ebből az lett, hogy minden fogásnak volt laktózmentes változata is, volt nekem külön süti, joghurt, fagyi, túró rudi, minden. Erre a lányok jelentkeztek, hogy amúgy elfelejtették mondani, hogy őőőők is laktózérzékenyek, meg glutén, meg minden. Így aztán az első este kajakómában gurultuk körbe a várost, meglehetősen fogalmatlanul a koncertekkel kapcsolatban, de azért jól körülnéztünk. Hazafelé találtunk egy szimpatikus lengyel zenekart és megálltunk bambulni őket. Ez addig jó is volt, míg elénk nem állt néhány eléggé berúgott fiatal, akiknek a hátán gitár meg dob volt, és hát nem volt túl praktikus, hogy ők előttünk állnak a hátukon a házukkal, ezen már eléggé felhúztuk magunkat. Mondjuk én ezen túl tudtam volna lépni, de egyszer oldalra néztem, és arra fordultam vissza, hogy a fejemre borul úgy 3 dl fröccs. Igen, nem csak nektek van déja vu érzésetek, időnként, úgy látszik, történik velem ilyen, hogy a saját hibámon kívül alkoholban fürödve fejeződik be az estém. Annyi történt, hogy az előttünk álló lánynak volt egy fröccs a kezében, és a mellette álló, kissé bebaszott haverja pont úgy lökte meg a kezét, hogy ha a csaj szándékosan próbálja a képembe loccsintani az egész piáját, akkor sem végezhetett volna professzionálisabb munkát. Ezen eléggé kiakadtam, és higgadtan ugyan, de elküldtem őket az anyjukba. Igyekeztem megőrizni a méltóságom, de közben csöpögött az olcsó bor a hajamból, így jobbnak láttuk berekeszteni az estét. 

Másnapra balatoni strandolást terveztünk, de természetesen zuhogó esőre ébredtünk. Délutánra aztán mégiscsak kiderült az ég, úgyhogy elmentünk Csopakra, kimatekoztunk magunknak 5 törölközőnyi helyet (nagyon komoly, hogy milyen tömeg volt), és ott napoztunk, fürödtünk, lángosoztunk meg jégkrémeztünk egész délután. Ja, és Anna elolvasott fél oldalt a könyvéből, így látszódott, hogy milyen intellektuális társaság vagyunk, már mikor nem a telefonunkat nyomogattuk mind az öten. 

Este már okosabban vacsoráztunk, viszont GT-okkal, Fénnyel (tudtátok, hogy a Fény veszprémi találmány?) és fröccsökkel kompenzáltunk, így most (gondolom) mi álltunk be más emberek elé idegesítően, csak mi nem lökdöstük őket dobokkal meg gitárokkal. 

Az Utcazene már nem a Quimbyről meg a Kiscsillagról szól hál'istennek, hanem kicsi, laikusok számára ismeretlen zenekarokról, úgyhogy nem sokat segített, hogy végignéztem a műsorfüzetet. De persze erre is jó, ha az ember tinderezik, mert egy zeneszerző fiú elmondta, hogy a kedvenc francia zenekara, a Ceux Qui Marchent Debout épp aznap este lép fel Veszprémben, úgyhogy megnéztük őket, és hát szerintem ezt a bulit egyikünk sem látta jönni, nagyon vicces volt. És még fröccsben sem fürödtem. Illetve igen, de belülről. Én eléggé komolyan szoktam venni a mulatozást, úgyhogy az este egy pontján mondtam a lányoknak, hogy most megyek és megkeresem ezt a francia zenekart, mert szerintem velük kellene ma buliznunk, a lányok meg mondták, hogy jól van, Milcsi, menjél, itt várunk. Én meg kerestem őket, de szerencsére már nem találtam meg őket. Másnap meg mondtam a csajoknak, hogy miért nem szóltok ilyenkor, hogy Milcsi bazdmeg, nyugodjál lefelé, hagyjad békén a francia zenekart és menjünk haza aludni? De a lányok meg mondták, hogy de hát annyira hitelesen adtam elő ezt a dolgot, hogy teljesen alapnak tűnt, hogy Milonka most összeszed egy francia zenekart és elviszi őket mulatni. Hát igen, ez mondjuk tény, ha én iszom, mellettem nem lehet unatkozni, nem az a típus vagyok, aki ül egy asztalnál és beszélget. 

Elég jó este volt.

Másnap Gyömbi anyukájáéknál ebédeltünk szarvaspörköltet meg túrótortát, strandoltunk Csopakon egy sort, aztán a Red Bull támogatásával hazaautóztunk.  

És már megint úgy barnult le a képem, hogy a nevetőráncaim világosak maradtak. 

3 megjegyzés:

  1. Én tudtam,hogy a fény veszprémi.:D
    De csak mert itt élek,és már akkor ittam mikor még csak a Bárka nevű kocsmában árulta Macó.Ők találták ki.Mondjuk én majdnem megfulladtam az elsőtől.;D
    Ha tudtam volna,hogy erre jártok,megkereslek benneteket a strandon.Mondjuk fogalmam sincs,hogy néztek ki,a legóemberkék azt hiszem kevés infót adtak volna.Pedig nagyon tutik.;D De akkor is....:D

    VálaszTörlés
  2. Lenszi szulein besirtam, az Annas reszen felrohogtem ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de am aztán másnap is elolvastam egy fél oldalt!!

      Törlés