2017. szeptember 12., kedd

Khan meg a négy macska

Szombaton Gabesszel találkoztam Budapesten. Úgy indítottunk, hogy fölmentem hozzá, mert a kutyája mellé egy úgy új családtagot is szerzett, egy kölyökmacskát, és muszáj volt megismerkednem vele. Kicsit izgulós volt a történet, mert bár a szakember jelezte Gabesznek, hogy jót tenne a kutyinak, ha lenne egy macska is a családban, és így nem lenne egyedül akkor sem, ha a gazdi nincs otthon, nem lehetett biztosan tudni, hogyan reagál az úriember. Ráadásul Gabesz elmesélése szerint  az elején jópárszor rá is mordult a szertelen cirmosra, és nem tűnt a dolog életbiztosításnak. De én már csak annyit láttam, hogy a kutty fekszik a szőnyegen, a kiscicc pedig fekszik mellette és pofozgatja a mancsát. Szent a béke, már együtt is alszanak. 




Aztán otthagytuk őket, és elmentünk a Khan-ba, a frissen nyílt, igencsak hype-olt thai étterembe Újlipótvárosba. Egyáltalán nem vagyok képben a thai ételekkel kapcsolatban, kb fogalmam sincs mi micsoda, mit érdemes kipróbálni, illetve mi az, ami nekem bejön. Úgyhogy segített az egyik pincér srác, elmondta, mi micsoda, mit ajánl, mekkorák az adagok, és hogy mindent meg tudunk osztani. Kértünk két előételt közösen, zöldséges batyukat, meg egy adag rákocskás nyári tekercset, amit mogyorószószba lehetett mártogatni. Én már itt orgazmus-közeli állapotba kerültem, Gabesznek a batyuk ízlettek jobban, én a nyári tekercsektől voltam kész. Az a durva, hogy fogalmam sincs mi volt benne, talán uborka, rizstészta, thai bazsalikom, rákocskák - lehet, hogy más nem is, de az egész olyan friss és ízes volt, hogy elképesztő, plusz a mogyorós szósz, ahhh. Utána megfeleztünk egy főételt, egy rákocskás sült rizs, az is boldogság volt. Culináris hedonizmusokban való lelkitársam ajánlata alapján habzó bort ittunk hozzá, meg uborkás vizet (ezt mondjuk nem értem, de mondjuk úgy, ezt is kipróbáltuk), és már kikértük a számlát, mikor rájöttünk, hogy ki kell próbálnunk a kávét, mert a szomszéd asztalhoz is hoztak, és látszott, hogy ez valami speckó cucc. A pohár alján sűrített tej volt és erre csöpögött rá a kávé egy kis edényből, valamennyit várni kellett vele. Finom volt, fűszeres, érdekes. 




Hazafelé sütiztünk, aztán benéztünk a Három tarka macska pékségbe, mert én kiakadtam, hogy mennyire jó nevük van, Gabesznek meg rajta volt a listáján, így megnéztük, mit árulnak. Volt néhány nagyon különleges kenyerük, és csak egy pillantásomba került, hogy meggyőzzem Gabeszt, hogy felezzünk el mogyorós-gyümölcsös veknit. Annyira finom volt, hogy még vajat sem tettem rá, másnap megreggeliztem úgy magában, kávéval. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése