Reggel úgy keltem, hogy nem hittem el, hogy nekem most be kell mennem dolgozni. De aztán jó volt a nap, elintéztem egy csomó mindent, a gyerekek cukik voltak, a kollégák úgyszintén, nem volt semmi gáz, jókedvű voltam, jól éreztem magam. Phoebe-vel megbeszéltük tegnap, hogy hétfőn befejezzük a pusztítást, amit az utóbbi időben végeztünk zabálásügyileg, és ma már ésszel ettem. Sőt, még edzésre is elmentünk este, pedig komolyan, egy hajszál választott el tőle, hogy lemondjam. Kitaláltam, hogy hogyan legyenek a polcok (illetve ládák, majd meglátjátok), még be kell őket pácolni meg felfúrni a falra. De ehhez mindent lepakoltam, lemostam a csempét és elmosogattam az eddig a polcokon lévő cuccokat, szóval nagy meló lett, és még lett volna kedvem elmélyedni benne. De aztán elmentünk, futottunk fél órát meg gyúrtunk kicsit, és közben nagyon szar volt, de most megfizethetetlenül jó érzés. Vettem bérletet is, úgyhogy csinálni kell, nincs mese. Mostanában fájt párszor a fejem, pedig nekem sosem szokott (családi vonás, egyikünknek sem fáj szinte soha), és biztos vagyok benne, hogy a nagy adag cukortól volt, amit mostanában bevittem. De már most jobban érzem magam, hogy tudom, hogy visszatérek a normál étrendemhez meg a mozgáshoz.
Ez volt az ebédem valamelyik nap, sütőtök-püré, párolt kukorica, spenót és zöldfűszeres, csirkemell, de másnap már nem volt csirke hozzá, és úgy magában is komplett, isteni ebéd volt a három zöldség:
Na ilyeneket tervezek főzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése