Charging

Az szokott lenni, hogy eszembe jutnak frappáns, vicces, mégis mély értelmű poszt címek, és ilyenkor gondolok rá, hogy gyorsan lejegyzetelem őket, de aztán úgy vagyok vele, hogy úgyis emlékezni fogok, de aztán persze soha nem. Ugyanígy vagyok a témákkal is. Kellene szednem valamit memóriazavarok ellen. 

Tegnap voltunk színházban az osztállyal, ami úgy indult, 20 perccel korábban ott voltunk az állomáson, de annyira sokan álltak sorban, és olyan lassú volt a rendszer, hogy lekéstük a vonatot, mert persze nem mertem 10 gyerekkel jegy nélkül vonatra szállni. Mondjuk hál'istennek még így is bőven időben voltunk, és jött is egy másik, igaz, sokkal lassabb vonat, és felültünk arra. Mikor elindult, akkor esett le, hogy az egyik fiú nem érkezett meg. Felhívtam, mondta, hogy bocs, de totál elkésett, mondtam neki, hogy melyik vonatra üljön, majd hívom, és eligazgatom, mert egyáltalán nem ismeri Budapestet. 

Bent gyalog indultunk el, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt a Bazilikánál, közben elkezdett zuhogni az eső, nálunk meg nem volt esernyő, és szarrá áztunk. Nagy nehezen elnavigáltam az elhagyott fiúcskát oda, ahol fel tudtuk szedni, de kb ez a "nézz körül, és mondd el, mit látsz, feliratokat, mindent", és így rájöttem, hol van, még jó, hogy jól ismerem a belvárost - jellemző amúgy, hogy egy KFC-ből jöttem rá, hol van - milyen hasznos a csípős csirkeszárnyak iránt érzett szerelmem, ugye. A színház nagyon tetszett mindenkinek, aztán utána hazafelé mekiztünk, de mire ágyba kerültem hajnal 1 körül, totál lemerültek az elemeim. Úgyhogy reggel aludtam, míg tudtam: fél 8-ig, ugyanis akkor már egy sűrűn csóváló szőrmók ácsorgott az ágyam mellett. 

Nagyon fáradt vagyok, kicsit olyan érzés, mint mikor egy egész napot utazik az ember, és napokba telik kipihenni. Úgyhogy most feltöltés-üzemmódba kapcsoltam magam, sok-sok gyógytea, kaja, pihi, család. Délelőtt itt volt a bátyám, aki megfejtette pár titkát az új laptopomnak, aztán miután elment, főztem ebédet magamnak meg anyuéknak. Vettem valamelyik nap pisztrángot a lidl-ben, nekem az a kedvenc halam. Kb egy ezres két szép, dundi, bársonyos hal egy csomagban, ami hármunknak elég, só, bors, citromkarikák és sok fokhagyma a hasukba, majd 20 percig sülnek a forró sütőben (ezt a Mautner Zsófitól tanultam, így kell. Csináltam mellé krumplipürét, anyu hozott céklát meg csalamádét, és rosée Hoegaardent ittunk hozzá pezsis pohárból - ahogy kell. Teljesen karácsonyi-menü íze volt mindennek. Ebéd után meg aludtam vagy két órát a kanapén, az is csodálatos volt. Estére pedig még vannak Stranger Things részeim. 

Lauryn Green