unwinding

Tegnap már nem kellett dolgoznom, úgyhogy felkeltem fél 11-kor, csináltam egy halom bundás kenyeret meg egy kancsó mézes teát, eltüntettem, majd visszafeküdtem aludni, és aludtam is délután fél 5-ig. Nem tudom elmondani, mennyire jólesett. Utána takarítani akartam, de inkább csak olvasgattam mindenfélét a laptopon (jó lenne, ha visszatérne a bloggerekbe az írhatnék), készülődtem kicsit, aztán este 9-kor találkoztam a fotós barátnőmmel, aki hazajött karácsonyra Párizsból. Először megnéztük a forraltboros jurtát, majd átsétáltunk a régi törzshelyünkre, ahol tuljdonosváltás volt nyáron, és ezért már senki nem jár oda, de most, először azóta megnéztük, és azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtunk. Jó volt a hangulat, főleg a zenék, amik bakelitről mentek, csak hát nem ismertünk senkit. De nem volt baj, mert odaültünk a pulthoz a bárszékekre, ami nekem mindenhol a kedvenc helyem (itt meg, ahol a tulaj mindig szórakoztatott minket a sztorijaival meg udvarlással, főleg), és kissé antiszoc módon elvoltunk ketten. 

Kata meglátta, hogy van áfonyalikőr, így kértünk egyet jeges pohárban, és megiszogattuk, nagyon finom volt, és illett is a hangulatunkhoz nagyon. Épp kezdtünk gondolkodni, hogy mit kérjünk utána, mikor a pultos csaj, aki amúgy tündéri, megkérdezte, hogy ízlett-e, amit ittunk, és az igenünkre elénk rakott még két pohárral, hogy a kollégája vendégei vagyunk. Ez aztán később megismétlődött még egyszer, nem mondom, hogy önszántamból ittam volna ennyi áfonyalikőrt, de így alakult. Nyár óta nem láttuk egymást, úgyhogy nagyon jó volt megbeszélni a történéseket, röhögcséltünk rengeteget, hajnal 1-kor álltunk fel és sétáltunk (én bicajoztam) haza.

Ma ebédrandim van valakivel, akivel még sosem találkoztam (na hát a randiélményeimről van egy fél blogposztom, majd befejezem valamikor), és kb semmit nem tudok róla, de jók a megérzéseim - mármint nem úgy, hogy majd ő lesz a nagy ő, de szimpatikus. Főleg, hogy megkérdezte, szeretem-e a thai-t, úgyhogy nagy baj a dologból már nem lehet. 

Este a tegnapi iszogatás folytatása lesz, csak, ha minden igaz, sokan leszünk, holnap pedig a szokásos olaszos családi karácsony nálam. Nem mondom, hogy készen állok. Pedig anyukám hozott nekem egy híresen finom mazsolás kalácsot reggelire, és meghallgattam a Diótörőt, de még kéne pár nap leengedni.