2018. január 20., szombat

nem titok, csak nincs kedvem elmesélni

Elég sok oka van, ami miatt nincsen kedvem írni, vagy hát kedvem lenne, csak motivációm nincs. Egyrészt úgy alakult, hogy egy csomó egészen közeli ismerősöm olvas már, olyanok, akiket nem a blogon keresztül ismerek, hanem IRL ismerőseim. Nekem mindig jobban működött ez a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek sztájl, és most nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nincs igazán nagy baj vele, csak... Valami miatt nem tudok olyan őszinte lenni.

Másrészt az is mindig writer's block-ot szokott okozni nálam, ha boldog vagyok, és ez az udvarlási periódus tudjátok, milyen, mintha lebegnék. Leginkább carpe diem van most, élvezem, ami van, mindazt, amitől nagyon jó most nekem, és elalvás előtt vigyorgok a párnámba, mert nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik. Simán elvagyok néhány óra alvással, mert egyszerűen ébren akarok most lenni, érezni akarom azt, amit érzek, nem akarom alvásra pazarolni az időt. De közben meg nagyon óvatosan, nagyon lassan merem beleengedi magam, kb mindenre fel vagyok készülve, hogy mégsem olyan, vagy nem működik - de leginkább magamtól tartok, hogy lesz valami, amiről úgy érzem, hogy nem frankó, és a megoldás keresése helyett lelépek, ahogy szoktam az utóbbi néhány évben. Na de ne szaladjunk előre. 

Harmadrészt annyira január van, mire hazaérek délután, már sötétedik, csak műfény van fotózni, úgyhogy nem fényképezek. Meg hát semmi igazán érdekes nem történik, mármint azon kívül, hogy most megint flow van a suliban, a héten négyszer edzettem és minden nap főzök apunak. Nagyon élvezem kitalálni, miket vigyek anyunak, hogy örüljön (csak jövő héten jöhet haza), ma gyümölcssalit vittem juharsziruppal, meg banánturmixot. 

És még sosem ettem gőzgombócot, de valami miatt úgy érzem, hogy nekem azt határozottan meg kellene kóstolnom. 

Don Gore

1 megjegyzés:

  1. És megint a lényegre fókuszálva : a kép a végén <3 (a színei a stílusa, hogy tussal van rajzolva aww...)

    VálaszTörlés