2018. február 21., szerda

go home, winter

Tegnap el kellett mennem a háziorvosomhoz is, mert a betegszabit ő intézte, sétáltam hazafelé, zuhogott a vizes hó folyamatosan, nem is értem, minek, mert a földön gusztustalan, sáros latyakká olvadt azonnal. Jobban teszi az ember, ha a fal mellett sunnyogva halad, és még így is reális a veszély, hogy valamelyik lendületesebb autó beterít egy komplett pocsolyával. Gusztustalan ez az idő. Ami viszont nagyon fura volt, hogy közben viszont a madarak teli torokból ordibáltak, de annyira, hogy ha becsukom a szemem, azt hihettem volna, hogy verőfényes, langyos tavaszi idő van. Nem annyira szeretem a madarakat, mini velociraptoroknak látom őket, vagy nem is tudom, inkább nem érdekelnek, de most hálás voltam nekik, hogy emlékeztettek, hogy már csak rövid ideig kell kibírni ezt a hányinger időt, és bármennyire hihetetlen, pillanatokon belül el fog jönni az idő, amikor tornacipőt és farmerdzsekit húzhatok a rövid ruháimhoz, visszaülhetek a bicajomra, süthetek spárgás quiche-t és esténként valami teraszon ihatom meg a napi betevő aperol spritzemet. 

Ja, bocs, hogy az időjárásról írok, tudom, kit érdekel. Mindenesetre ma az egyik barátnőm anyukájának a házi eperlekvárját kentem vajas pirítósra tízórai gyanánt, kakaót ittam mellé, és hálás vagyok, hogy ma (a reggeli átkötözés után) már nem kell többet elhagynom a házat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése