2018. április 24., kedd

kedd

Ma megint nagyon intenzív napom volt, hazafelé vettem kaját (meg bort, erről részletesebben később), aztán fölszedtem a nagynénémet (ő az, akinek nyáron stroke-ja volt, nem ondanám meg, hogy nem tudott beszélni), és elvittem őt meglátogatni a nővérét. Gyönyörű helyen, egy erdő közepén, egy kastélyban van ez az idősek otthona, ahol a keresztmamám van, de hát akkor is... Nagyon, nagyon szomorú látni a szegény, beteg, idős, magányos, töpörödött mamikákat. Úgy szoktam, hogy kirakom őt, segítek felvinni a cuccokat, majd otthagyom egy órára, addig ők pakolásznak meg kavarnak, és akkor megyek én még egy kicsit barizni, majd felmarkolni a nagynéném. Úgyhogy egy órára elmentem Nagymarosra, megkerestem a kedvenc padom a parton, lefetrengtem rá, és ott lazultam egy kicsit. 








Most viszont egyáltalán nem voltak még készen, mikor visszamentem, úgyhogy egy darabig néznem kellett velük a török Őrült szerelem című sorozatot (ami persze ordítva fel volt hangosítva) míg ők körmöt vágtak meg beszélgettek. Ú, nagyon szenvedtem. Utána még elvittem őt vásárolni, meg persze hálából meghívott egy fagyira. 

Aztán hazavittem, és nézzétek, miket kaptam tőle:


Majd a táskát megmutatom még részleteiben, iszonyúan cuki, a világ legvintidzsebb darabja, és őrülten jól ment a szettemhez. A kép meg hát... 

Ez a gyöngyöző, szexi kis irsai (not my words, ez a neve) pedig nekem egy tavalyi, tízpontos nyáreste lenyomata, amikor Violettel berúgtunk a csodás, ám azóta már elég erős fogyatékkal élő erkélyén, és most már kedvenc bloggerinámtól azt is tudom, hogy kapható a Sparban mindössze 1500 forintért, nekünk bejött, kóstoljátok meg ti is. Nem muszáj, persze.

4 megjegyzés: