Ez itt a kert

Sikerült az utolsó sulis hetemet olyan szintű alváselmaradással indítani, hogy szinte fáj. Kissé túlvállaltuk magunkat a hétvégére, pedig az egyik fő műsorszámot le is mondtam, mert egyszerűen nem bírtunk egyszerre két helyen, két városban lenni, és másképp nem tudtunk együtt lenni. Most az én barátaimat hanyagoltuk, helyette az övéivel ünnepeltünk. Egy szülinapon voltunk a 360 bárban voltunk az Andrássy úton, ahol először mgray-jel jártam, és amiről első körben azt szoktam gondolni, hogy mekkora sznob hely, pfej, de eddig akárhányszor voltam fenn, mindig óriási pozitív csalódás volt. Amúgy meg igaz is, tökmindegy, hogy hol van az ember ha jó a társaság meg a zene, és van finom, hideg fröccs. Egyébként ez az egyik olyan hely Budapesten (szerencsére van egy csomó), hogy ha felmegyek, egyszerűen nem hiszem el, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy Budapesten élhetek (illetve hát mellette, de értitek, na), olyanok a fények, a hangulat és a kilátás. Most meg volt hozzá egy remek dj is két lemezjátszóval, hibátlan muzsikákkal, no meg ott volt a pasim, és ha ő ott van, akkor ott baj nem lehet. Ha nem voltatok még ott, mindenképp nézzetek fel egyszer, akkor is, ha csak átutazóban vagytok a városban, és nem bulizni akartok, csak inni egy kávét vagy egy fröccsöt valami hangulatos helyen. Én voltam úgy fenn Pillával, hogy le sem ültünk, csak úgy a pultot támasztva megittunk egy pohár bort, miközben beszélgettünk és néztük a naplementét a város felett - varázslatos program akár egy hétköznap estére is. Ne riasszon el az, hogy kint sorba kell állni, kicsi a lift, de gyorsan fel lehet jutni. Kíváncsi vagyok a többi rooftop helyre is egyébként, szeretném őket felfedezni nyáron, remélem, a barátnőim partnerek lesznek ebben. 

Kicsit egyébként stresszeltem előtte, hogy nem ismerek senkit, és emiatt nem is volt túl nagy kedvem az estéhez, ráadásul bűntudatom is volt valamennyire, hogy nem a saját barijaimmal töltöm az estét. De aztán kiderült, hogy van már, akivel találkoztam korábban, és ott volt a barátom kistesója meg az ő barátnője, akiket nagyon bírok, és akik nagyon cukik velem, ott volt a legjobb barátja, aki szintén a szívem csücske - aztán kiderült, hogy nagyon könnyen megy a szocializálódás a többiekkel is. Úgyhogy végül nagyon jól éreztem magam. 

Annyira, hogy végül hajnal 1-kor hívtunk egy taxit, 2 körül aludtunk el, és reggel 7-kor keltünk, egyrészt, mert egyikünk sem bír sokáig aludni, másrészt a vasárnap volt A Költözés Napja. Ez azt jelentette, hogy totál ki kellett takarítani egy kissé lelakott, ám frissen kifestett lakást és fel kellett hordani a pasim egész bedobozolt életét. Szerintem közben mindketten az életünkért küzdöttünk a kialvatlanság és a másnaposság miatt, de hősiesen végigtoltuk a napot. Igazából ki is kellett volna pakolni a dobozokból, de erre már nem volt időnk, ugyanis mikorra máskorra lett volna színházjegyünk, ráadásul egy olyan darabra, ami 7-től éjfélig (!) tart, ha nem vasárnap estére?

Na ez is egy nagyon különleges történet volt, ahol lett új kedvenc magyar színészem, és majdnem megfagytam, miközben 35 fok volt - de erről majd máskor mesélek.