2018. október 25., csütörtök

mission impossible

Ma este két helyen kellene lennem egy időben. Nem szokott olyan nagyon sok esti programom lenni, elképesztő, hogy ez most így alakult. Úgy tudom megoldani, hogy az egyikről korán eljövök (ez borzasztóan kínos, mivel kb rólam fog szólni a dolog), a másikról pedig kések úgy másfél órát. Utálom ezt. De legalább a suliból hazafelé felszedett a pasim, tök jót uzsiztunk együtt (zseniálisan finom, friss, ropogós, magos ciabattát kaptam, volt hozzá President Rondelé sajtkrém, a sima is, meg a diós, ami őrületesen jó, uborka meg szőlő), aztán ő szaladt tovább dolgozni, én meg picit ejtőzöm itthon. Egyébként úgy volt, hogy veszek hazafelé egy Pad Thai-t, és majd azt esszük meg, de egy két év körüli kislány ült velem szemben a villamoson, és olyan jóízűen ropogtatta az ubi- és répadarabokat, hogy megkívántam, és inkább beugrottam a boltba a Kolosyn, hogy vegyek zöldséget, meg mindenféle finomat.


Ezt pedig a múltkor szereztük, már nem emlékszem, hol, óríási időutazásnak ígérkezett - de végül nem az, mert az íze sem a régi (vagy csak rosszul emlékszem), valamint képzeljétek, maga a rágó nem zöld, hanem fehér. Duh.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése