Tegnap akkora (nem általam kimondott) revelációkba futottam bele a pszínél, hogy az jutott eszembe, hogy basszam meg, hogy nem mentem el korábban. Mondjuk úgy 5 éve. Persze, így utólag nehéz látni, hogy mi lett volna, ha, de igen, valószínűleg sokat segített volna.
Az utolsó alkalmakkor már úgy éreztem, mintha nagy, súlyos, régóta a szívemen nehezedő kövek gördülnének le rólam. És tegnap meséltem neki, amikor leültem, hogy könnyebbnek érzem magam minden alkalom után, és hogy utána egy hétig egyáltalán nem gondolok azokra a dolgokra, amikről ott beszélgetünk. Nagyon szeretem, hogy nincsen ezzel kapcsolatban feladatom, agyalnivalóm, hanem az az egy óra csak rólam szól, a jóllétemért van, a lelkemért, a boldogságomért, a lelki egyensúlyomért. Értem. Az az egy óra nekem szabadon áramló gondolatfolyam, ami segít megtisztulni. Felszabadító érzés.
Szabad megkérdeznem, hogy találtál "beszélgető" társat? Én is próbálok keresni, de valahogy nem lelem az igazit. És nem tudom, hogy álljak neki....
VálaszTörléshosszú válogatás után ez egy teljesen random pszichológus. a pszichiátriai rendelőben, amit ajánlott Creusa blogger, és ahol volt több nagyon szimpi arc, ő volt az egyetlen, akinek volt kapacitása. egyébként az elején nekem nem volt olyan nagyon szimpi, illetve nem is tudom, nem éreztem, h ő egy nekem való pszí, de mondta is az elején, h legyen pár ismerkedős alkalom, ami alatt kitaláljuk, h működik-e köztünk ‘a kémia’, és még akkor is bizonytalankodtam, de az utolsó néhány alkalomnál már biztos voltam benne, hogy ez így jó nekem vele. ő igazából csak terelget, hogy min gondolkodom, meg rákérdez bizonyos dolgokra, és ezt nagyon jól csinálja, meg gondolom itt is van egy fajta csiszolódás. szerintem felesleges keresni ‘az igazit’, érted, nem párkapcsolatot keresel.
Törlésén mind2őtöket érteni vélem. szerintem ha nem is az igazit keressük, megfelelőt találni attól még tényleg nehéz tud lenni... (milonka, te úgymond egy előszűrt, célirányosan szűkìtett listát kaptál creusa által eleve, úgy kevésbé sötétben tapogatózós, mint csak úgy leülni a gugli elé, hogy hátööizé...)
Törlésa választáshoz hirtelen ezt találtam (egy mostani őszi cikkükben is ezt linkelték, úgyhogy még nem elavult):
https://divany.hu/eletem/2014/02/04/bajban_vagyok._pszichologus_kene./?utm_source=cikklink
ill úgy általában a dívány pszichó témájú cikkeit ajánlom, elég képzett, jó hozzáállású szakemberek írnak oda, tud adni fogódzókat, ha van időd mazsolázgatni...
sajna ez ilyen... de előbb-utóbb lesz megfelelő, csak nem szabad feladni! drukkokok!
De nem azok lettek, akiket ajánlott. Bárki felhívhatja a jó hírű rendelőket (ez is az, és ez sztem egy szűrő) és elmehet bármelyik ott dolgozó szakemberhez, akinek van kapacitása.
Törlésakkor most tök nem értem :D
Törlésmind1, sztem úgyis mind örülünk, h bevàlós neked, akihez jársz :)
tényleg nem alap, h egyáltalán közös hangot találjatok, bármilyen jó szakember is
Akiket ajánlott, azoknak nem volt kapacitásuk, de abban a rendelőben egy hölgynek volt, és ő felajánlott egy időpontot.
TörlésÉrdekes hogy neked így egy óra, kész, és le tudod zárni utána egy hétig. Én is megkönnyebbülök minden alkalom után de ugyanakkor, ahogy vége, akkor kezdődik nálam az igazi munka. Mindent átgondolok, amit mondtam, ő mondott, kérdezett. A beszélgetés utáni egy hétben csomó "utó-revelációm" van stb.
VálaszTörlésEmlekszem, par evvel ezelott valamelyik posztodnal (fogalmam sincs, mirol volt benne szo), de felmerult valaki reszerol javaslatkent, hogy a terapia jot tenne, es meg akkor is ugy erezted, nincs szukseg ra. Jo, hogy eljott az ideje, es a sajat tempodban haladsz. Szerintem ne ragd magad, mi lett volna, ha korabban mesz. Erezhetoen nem voltal nyitott ra, valoszinuleg nem ugy zajlott volna az egesz folyamat, ezek kozul a relevaciok kozul nehany sokkal fajdalmasabb lett volna. A lelked gyogyitja magat. Minden ugy van jol, ahogy.
VálaszTörlésde könyörgöm, mutass már olyan embert, aki azért megy el terápiára, mert a blogjában felmerül javaslatként.
TörlésNem az volt a mondat ertelme, hogy azert kellett volna terapiara menned. Azt irtam, hogy egy komment kapcsan jott fel a tema, es emlekszem, akkor meg nem jott el az ideje. :) Reagalaskent a "basszam meg, hogy nem mentem el korabban" mondatreszre a posztban.
TörlésEn nem tudom, magyar szakot vegeztem, ujsagiro vagyok (annyira nem is rossz), meg kicsit aspergeres is, szoval mindig szo szerint azt irom, amit gondolok, de tenyleg ilyen sokszor felreertheto vagyok? :D
Szoval, hogy epp azt akartam alatamasztani, hogy dehogy kellett volna neked ajanlas miatt vagy korabban terapiara menni, hanem ugy volt a legjobb, ahogy tortentek veled a dolgok a sajat ritmusodban.
Törlésezek szerint:)
Törlés😥😖💔
TörlésUgyanazt mondod, mint nádja, hogy a rendelő előszűrt, csak szerinted ez nem fontos, mert végül úgyis csak a szabad kapacitású ember lett, de szerintem is egy hely azért általában alaposan meghatározza az ott dolgozók munkájának minőségét. Nekem is az a tapasztalatom, hogy az igazi meg a Csernus-félék közt akár félúton is van olyan, aki inkább árt, mint segít. Úgyhogy kedves kérdező, jó hírű helyet keress, szerintem a dívány is tök jó tipp volt, ha ezt ki tudod deríteni, én is oda is író pszichiátert ismerek, aki szerintem nagyon jó.
VálaszTörlésnem ugyanazt mondom:) de mindegy, a komment második felével már egyetértek.
TörlésHát nem tudom, nádja és én is ugyanúgy látjuk, csak te tiltakozol. Persze, lehet másképp van, csak akkor meg úgy (nem) jön át, hogy egyikőnk se fogja fel ezek szerint. Szerintem szinvaltoszemulany mondandója is teljesen értelmes volt. Nem tudom miért - és ezt már máskor is megfigyeltem - veszed támadasnak a hozzászólásokat, szerintem teljesen normálisan szólunk hozzád, de te tudod, lelked rajta.
TörlésNem veszem támadásnak, és senki sem vonta kétségbe a kommentek normálisságát, csak azt tartom abszurdnak, h elmesélek valamit, és megírod, hogy én ezt így és így értettem, mert nádja is meg te is így gondoljátok, pedig tényleg nem, és ha ezt megírom (bocs, tiltakozom) akkor lepirítasz - hát hadd tiltakozzak már, csak jobban ismerem a saját sztorimat. Ahogy írod, máshogy van, csak nem megy át, de hadd ne magyarázzam tovább, eskü nem olyan fontos, lépjünk túl.
VálaszTörlésSzínváltószemű lányt pedig tényleg félreértettem (és azért írtam neki, h ezek szerint igen, félreérthetőek a kommentjei, mert egy másik blogban volt konfliktusa, és ott is úgy érezte, h félreértették).
A lényeg, h egyetlen célom volt a poszttal, h ha valaki hezitál, akkor hátha a pozitív visszajelzésem megadja neki az utolsó lökést, hogy elmenjen terápiába. És igen, szerintem is jó ötlet keresni egy jóhírű rendelőt, szerintem ez egy sima online kereséssel működhet.
Ma azt mondta nekem egyébként Maminti, hogy a megfelelő terapeuta megtalálása már maga a terápia része.
Én nagyon örülök, hogy Milonka ír erről az élményéről, "hátha a pozitív visszajelzése megadja az utolsó lökést" annak, aki gondolkodik.
VálaszTörlésA kérdés viszont tényleg nem egyszerű, nyilván pszichiáterként végtelenszer kérdeztek már meg engem, nincs tökéletes válaszom, viszont talán tényleg érdemes hangosan/ írásban gondolkodni róla.
(Írok is majd pár bejegyzést, az elsőből idemásolok egy részt, hátha segítség valakinek.)
"1. Mennyire sürgető a szükség?
Ha bizonyos problémával, nehézségekkel évek óta küzdünk, de végre valahára elérkezett a pillanat, hogy összeszedtük a bátorságunkat, hogy szembe nézzünk vele, felvállaljuk a saját felelősségünket a sorsunkért és mentális állapotunkért, akkor előfordulhat, hogy vágyat érzünk arra, hogy azonnal kezdjünk el foglalkozni vele és lehetőleg már holnapra adjon időpontot a tökéletes terapeuta. A realitás ugyanakkor az, hogy előfordulhat, hogy még hónapok telnek el az első valódi terápiás üléséig, és ez így teljesen rendben van. Az az időszak, ami aközött telik el, hogy az ember először felteszi magában a kérdést, hogy akkor most hova forduljon, és hogy kényelmesen ül a terápiás fotelben már bőven a belső út, önismereti munka része.
Fontos, hogy figyeljünk rá - és később beszéljük esetleg át a terapeutánkkal -, hogy milyen érzés felemelni a telefont, megírni az első e-mailt, milyen hatással van ránk a reakció; mi alapján kezdjük el a keresést: ismerősöket kérdezünk, akikkel már történt hasonló, cikkeket és tanácsadó oldalakat böngészünk, a szakmai névsorokat és tudományos eredményeket, képzettséget ellenőrizzük, konkrét módszert szeretnénk, a rendelő honlapja, atmoszférája, kommunikációja szimpatikus, esetleg a problémánk speciális és egyedi szakértőjét keressük, vagy netán a terapeuta kora, neme, vallása, származása is fontos szempont? Ezek már mind rólunk és az aktuális fókuszunkról szólnak, ezzel eleve kiválasztunk egy olyan utat, amiről azt gondoljuk, hogy könnyen járható lesz.
Minél több szempontunk van, annál nehezebb mindegyiket kielégíteni."