Egy egész nagy tepsivel sütöttem a brownie-ból, amiből végül csokis piskóta lett, és az utolsó harmadát már kerülgetjük egy ideje - nem lett annyira jó, na. Van néhány kolléga, aki időnkét hoz otthonról maradék sütit, és bedobja a közösbe - ezek nem a konkrétan erre a célra sütött édességek, amit az angolos munkacsoportra szoktam hozni én is, ezek néhány napos, kissé csoffadt, de még tökéletesen fogyasztható elemózsiák. Úgyhogy kicsit bizonytalankodva, de én is behoztam ma reggel a maradék, egyébként meglepően jó állapotban lévő csokis sütiket, ráraktam őket egy szép, kék, mázas tányérra és szemlesütve kiraktam a konyhában az asztalra. Körülbelül másfél perc múlva már mehettem is mosogatni, és ha tudom, hogy ilyen nagy örömet okozok velük, egy pillanatig sem gondolkodom rajta.
Lehet, hogy ma fahéjas csigát sütök, hátha abból tényleg fahéjas csiga lesz, és nem lekváros palacsinta.
 |
| adolfo serra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése