2019. március 3., vasárnap

packed lunch and the best doggy nap ever

Fuh. Úgy látszik, hiába a számtalan elkezdett poszt, egyiket sem sikerült befejezni. 

Annyira, de annyira jó volt múlt* vasárnap otthon. Eredetileg nem akartam hazamenni, de aztán anyukám felhívott szombaton, és mesélt az otthoni dolgokról, a kutyáról, meg hogy milyen nyálcsorgatóakat főz, úgyhogy úgy döntöttem, hazamegyek és meglátogatom őket. 6-kor keltem, kibicajoztam a Nyugatiba (hogy ez a közlekedési eszköz mennyire volt jó választás mínusz 3 fokban, az már más kérdés), 8-kor már a vonaton olvasva robogtam Vác felé, 8:40-kor pedig a kutyámmal az ölemben reggeliztem anyuék konyhájában. Elmentem kutyakaját vásárolni, meglátogattam a nagynénémet, vittem a tesóméknak sütit, meg be is ültem hozzájuk dumálni egy órára. Próbálkoztam kicsit csevegni a kamaszokkal is, de az egyiken fülhallgató volt, és nem tűnt úgy, mintha megütném azt az ingerküszöböt, amitől azt leveszi, és beszélgetésbe elegyedik velem. A másik válaszolgatott ugyan a kérdéseimre, de közben eléggé értetlenül nézett rám, hogy mit zaklatom.

Otthon anyuékkal ebédeltem, aztán aludtam a kanapémon, a kutyával összebújva, mélyen, álomtalanul másfél órát, nagyon jólesett. Anya annyi kaját csomagolt, hogy alig bírtam becsukni a hátizsákom, mindig ad aból, amit főz, almát, tojást, meg ami van otthon, mintha itt Budapesten nem lehetne ilyesmit kapni - de közben meg nagyon jólesik itthon elővenni őket, jó érzés, hogy tudom, hogy anyukámtól vannak. No meg anyukám főztjét csomagolni suliba ebédre, az megfizethetetlen.

Indulás előtt találkoztam még Phoebe-vel egy órára, ittunk egy teát, aztán kigurultam az állomásra. 

*ezt a posztot épp egy hete írom.

2 megjegyzés:

  1. Kaját csomagolni az ember gyerekének hihetetlen jó érzés,hidd el! :)

    VálaszTörlés
  2. én úgy szeretem, hogy te anyukámnak írod anyukádat. Én a blogban mindig csak "az anyám"-ként emlegetem, mert nyilván csak akkor írok róla, amikor valami nyűgöm van. Pedig amúgy én is anyukámnak hívom, csak sosem írom le.
    Én pénteken úgy találkoztam anyuval, hogy az utcán találkoztunk, nem is mentem el hozzájuk, mégis lett mandarinom, pogácsám, szendvicskrémem :D Anyák....

    VálaszTörlés