the little things

Síszünet van a suliban most 3 napig, elképesztően jó érzés, hogy nem kell dolgoznom, miközben munkanap van, én meg közben flangálok a városban a dolgaim után. Egész más hangulat, mint  mondjuk szombatonként ugyanezt tenni, akkor mindig bennem van a stressz, hogy jaaaaj, mindjárt vége, most meg pluszként, ajándékként élem meg ezt a 3 napot. Kicsit, mintha legálisan lógnék a suliból, csodás érzés. 

Vasárnap behoztam az autóm, és hétfőn azzal krúzolgattam a városban, bevásároltam az esti vendégséghez, és akkor sem jöttem zavarba, amikor nem kaptam friss zsályát a lidlben, egyszerűen csak elgurultam a Perc utcai Culinarisba, ahol 200 forintba került egy csokor. Dolgok, amiért szeretem Budapestet. Hiányzik az a szabadság, amit az autó ad, persze itt a pasimé, de ha ő nincs itthon, akkor a kocsi sincs, kaját vásárolni pedig sokkal nyugodtabban tudok egyedül - szóval nem olyan. Szerintem időről időre be fogom hozni, haza is többet járnék akkor. Nagyon hiányzik a szabadidő, egyfolytában be vagyok táblázva, most emiatt kicsit elkezdtem várni a nyári szünetet.

Ma reggel pedig hazagurultam Vácra. Volt időpontom a kutyakozmetikushoz meg az emberkozmetikushoz is. A kutyi nagyon cuki volt, picit bekábítottuk, de nem raktam rá szájkosarat, vállaltam érte a felelősséget, és tényleg jó volt így, szó nélkül hagyott mindent. A végén, mikor szárította, akkor már eléggé csodálkoztam, hogy most sem szól semmit, mert régen a hajszárítót nem tűrte, de most szó nélkül, csukott szemmel feküdt, én meg közben fogtam és simogattam a fejét. Aztán, mikor már a nyakánál tartott, egyszer csak megindult belőle egy hosszú, panaszos úúúúúúúúúú (ahogy anyukám nevezi, tutulás), és akkor tudtuk, hogy eddig tartott a türelem. Igazi hős volt, azóta otthon alszik a kosarában, anyukámék meleg cserépkályhája előtt, lehet simogatni a borotvált, bársonyos pocakját. 

A kozmetikusom átszervezte a vendégeit, hogy ma beférjek hozzá, úgyhogy hálából vettem neki a lidlben egy cserép minirózsát (600ft, őrület, több színben volt, és gyönyörű). Annyira örült neki, azonnal kerített egy kaspót hozzá, és rakosgatta ide-oda, mint Füles a születésnapjára kapott üres csuprot meg a kidurrant lufit, hogy hol lenne jobb. Olyan jó érzés volt örömet szerezni, sokkal többet kellene nem csak a közvetlen környezetemet meglepni ilyen apróságokkal.