Nagyon motiválatlannak érzem magam a sulival kapcsolatban. Ma egész nap vizsgaanyagokat fénymásoltam és/vagy vizsgákon felügyeltem, és úgy érzem, sosem lesz vége ennek a napnak. Pedig mostanában nagyon sokat mozgok, reggelente járok gyúrni és bicajjal járok suliba (mondjuk a kettő egymás után nem mindig esik jól), és sokkal több energiám van, mint amúgy lenni szokott. Csak már nem nagyon látom értelmét itt kínozni a gyerekeket meg magunkat, a tananyagot befejeztük, a vizsgák lementek vagy zajlanak, kb a zárásra készülünk.
Tegnap hazaértem, és azonnal főzni akartam, semmi nem kapcsol úgy ki. Vettem a piacon egy nagy halom édes koktélparadicsomot, nem azt a picit, kőkeményet, hanem kicsit nagyobbakat, puhábbakat. Magában is isteni. Kicsit összerottyantottam a félbevágott parikat egy adag csíkokra vágott császárszalonnával (szintén piac) és fokhagymával, mikor még forró volt, belekevertem egy egész csokor friss, összetépett bazsalikomot, ráhalmoztam a frissen lecsepegtetett pennére - és kb ebben a pillanatban lépett be az ajtón a pasim. egy csomó frissen reszelt parmezánt raktunk rá. A legegyszerűbb kaja, a legnyáriasabb íz. Ebédre is hoztam belőle, a napom fénypontja volt eddig.
A csajok is ezt szokták kérni, ez a kép tavaly nyáron Gyömbérkéék (ex)teraszán készült.
Nagyon jól hangzik a recept :) Most láttam az Ikea új kollekcióját. FÖRNYAD. szerintem neked tetszene :)
VálaszTörlés