Elképesztő, hogy mennyivel jobban érzem magam a bőrömben most, hogy van egy csomó dolgom, és nem lehet tengni-lengni. Reggel kelni kell legkésőbb 7-kor, zuhany, reggeli, bicaj, suli van, a legjobb fej, nagyon vicces kollégák, ezer dolgot tanulunk, szervezzük a szeptembert, annyit nevetünk, hogy kicsordul a könnyem, ott vagyunk késő délutánig, aztán találkozom Pillával, fagyizunk meg dumálunk, itthon paradicsomlevest főzök betűtésztával, kicsit összebújunk, nincs erőnk sorozatot nézni, inkább 10-kor lefekszünk, mert hulla fáradtak vagyunk. Reggel Barni puszijaira ébredek, már indul dolgozni, és kezdődik az egész elölről. Van kedvem mindenhez, lelkes vagyok, jó érzés, hogy a helyemen vagyok.
Megkaptuk az órarendünket, és az enyém olyan csodás, hogy nem mertem elhinni. Egyetlen nap kell 8-ra mennem, egy nap 9-re, a többi, azaz 3 nap 10-kor (bocsánat, 10:15-kor) kezdődik az első órám. És mondhatnánk, hogy hát jobb lenne, ha már korábban elkezdődne a nap, és hamarabb vége lenne úgy, de az az igazság, hogy ugyanúgy 2-kor fogok végezni minden nap, mint eddig, csak jobban van összerakva az órarendem, nincsen annyi lyukasórám. Bemegyek 10-re, és 2-kor végzek. Reggel tudok edzeni járni, vagy készülni az óráimra, esetleg otthon pakolászni, és még úgy sem kell korán kelnem - és így nem leszek olyan fáradt sem, nem kell fél10-kor ágyba hullnom, hogy bírjam a hajnali kelést, meg az egész napos kiképzést.
Én annyira boldog vagyok ettől, érzem, hogy nagyon jó lesz ez az év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése