félidő

Szombaton Vácon voltunk, felköszöntöttük Aput, vittünk neki egy üveg Bailey's-t, meg megörökölte Barni egyik pufi mellényét - mennyire örült neki! Anyu sütött ebédre héjában sült krumplit császárszalonnával és lilahagymával, aztán kb azonnal kidőltünk és aludtunk egy kicsit. Délután a bátyámék is jöttek, velük is dumcsiztunk, aztán este hazajöttünk. Nagyon szeretem azt, hogy nálunk otthon nincsen semmi stressz vagy nyomás, hogy nem vagy otthon eleget, miért nem eszel sütit, maximálisan elfogadó mindenki, és az is simán belefér, hogy sziesztázunk 2-3 órát a kutyával.  

Ma délelőtt kitakarítottunk, aztán elmentünk hangfalat venni, mert a régi JBL-ünk felmondta a szolgálatot. Este pedig Barni szüleihez mentünk névnapozni. Egy szempillantás volt a hétvége. 

Össze kellett csomagolnom egy csomó felsőt, tavaszi dzsekit, nadrágot, és hazavittem őket Vácra, hogy ne foglalják itt a helyet, mert most egy jó darabig, vagy hát legalább jövő őszig nem tudom őket hordani, nem tudom őket begombolni, nem érnek össze stb. Az utóbbi 1-2 hétben megint hatalmasat nőtt a hasam, már nehezemre esik lehajolni például. Eddig úgy éreztem, hogy milyen szexi kis pocakom van, de egyébként teljesen oké volt a testem, viszont most érzem, hogy lassan elvesztem kontrollt felette. Megint kellett vennem új melltartókat, már másodszor, mióta terhes vagyok, és itt ez a nagy, nehéz, most már igencsak fickándozó dudor a lapos hasam helyén, ami miatt minden felülést, felállást, lehajolást kétszer meg kell gondolnom. Nagyon fura érzés, hogy ennyire megváltozott a testem, és hogy oda a filigrán, mozgékony, könnyed fizikumom. 

Indultunk valahova, és Barni kérdezte, mi a baj - és kiböktem, hogy nem érzem csinosnak magam, sápadt vagyok, karikás a szemem, szar a hajam, és már nem az van, amihez szokva vagyok, hogy bármit veszek fel, minden jól áll rajtam, hanem egyrészt legszívesebben kb cicanadrágban, az ő pulcsijaiban és az uggomban élnék, és nincsen kedvem semmihez, ami ezeknél kicsivel is kényelmetlenebb, másrészt pedig úgysem áll jól semmi. Persze megnyugtatott, hogy ő mindenben szexinek lát, és el kell fogadni, hogy a kisbabánké most a testem, és igen, most nagyon átalakul, de ez a legcsodálatosabb dolog a világon blablabla. Én ezt mind tudom, meg általában nagyon-nagyon élvezem a terhességet, de azért vannak nehezebb napok. 

És még csak félidő van.