2020. április 11., szombat

egyél még

Teljes vasárnapi hangulatban telik a nap, mondjuk a tegnapi is nagyon hasonló volt, jobbra-balra dőlés, napozás a teraszon, kaja, kártya stb. Reggelire csináltam bundit a srácoknak, amíg fát hordtak, ebédre meg túrós és lekváros palacsintát, amit csak bekevertem és Barni kisütötte, a vacsifelelős szerencsére nem én vagyok. Én már azon is kivagyok, hogy hármunkra kell kitalálnom, mit együnk, meg hogy a plusz egy fővel megjelentek az elvárások is, a mi kettőnk ízlését/étvágyát annyira jól managelem. Meg hát minek mindig főzni, főleg húsvétkor, mikor itt vannak a tojás és sonkahegyek. Meg hát az is, hogy ez nem a saját konyhám, nem könnyű lereagálni, hogy zöldségkrémlevest akarok csinálni, és nincs leveskocka, bolt meg nincs, vagy hát úgy tekintek rá, hogy nincs, igyekszem abból gazdálkodni, amit hoztunk. Nem irígylem azokat, akik nem tudom, X gyereket meg pasit etetnek most minden egyes nap.

A dokim megnézte nekem a cukorterhelésem eredményét, és a laborral együtt hibátlan lett, úgyhogy innentől fogva nem nagyon vagyok hajlandó aggódni semmin. Mondjuk persze, érzem, hogy nem mindegy, hogy mikor mit eszem, de mostanra szerintem szépen kitapasztaltam, hogy hogyan érzem jól magam. Az étvágyam továbbra is nagyon pici, kb ilyen féladagokat bírok enni, de szerintem ez nem baj. Barni családjában mondjuk dívik ez a 'de hát alig ettél valamit, miért nem eszel még, egyél még', amit érthetetlen módon a fiúk is tolnak, és így tizenötödszörre főleg érthetetlen, általában már nem is reagálok ilyenkor, csak nézek bambán, hogy ne kelljen már megint mentegetőznöm. Annyira tudom ilyenkor a saját családom kicsit hippi élni és élni hagyni filozófiáját értékelni, nekem anyukám egyszer el szokta mondani, hogy vegyetek, amennyi jólesik, és pont, vagy csak annyit mond, hogy főztem X-et, ott van a hűtőben, ha kértek, szolgáljátok ki magatokat. 

13 megjegyzés:

  1. annyira de annyira jó, hogy vannak még olyan családok, ahol az élni és élni hagyni dívik :D repetitíven tudok a falnak menni tőle, hogyha megy ez a "dehát nem ízlik? neked főztem, egyél még, nem szereted már? miért csak ennyit eszel?" stb., ennél egy fokkal jobban tolerálom, amikor alkohollal próbálják ugyanezt, valamiért könnyebben lepereg rólam ez a "nem vagy ember ha nem iszol, egy feles nem feles" stb, talán mert ez utoljára tizenévesen volt rám hatással, vagy akkor se, és könnyebben el tudom kerülni azokat, akik itatni próbálnak, mint azokat, akik etetni. felénk még étellel mutatják ki a szeretetet, ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye hogy nagyon rossz lett, azért nem eszel? Direkt neked csináltam, mert a múltkor annyira ízlett! Mindegy, hagyd, ha nem eszik, nem eszik, majd legközelebb ők főznek! Most majd ehetjük mi egy hétig! Direkt Irsai Olivért vettem, mert tudom, hogy az a kedvenced!

      Ultimate étvágycsináló mondatok. :D

      Törlés
    2. Apukám: "de hát direkt azért vettem neked (...)-t, mert tudom, hogy azt ehetsz!" Az mindegy volt, hogy viszont egyáltalán nem szerettem soha.

      Törlés
  2. Velem egyszer ez történt, amikro én voltam a vendéglátó:
    Én: - Kér még valaki sült kolbászt? Levi, te kérsz még?
    Levi: - Nem, köszi.
    Levi csaja: - Levi, vigyázz, P. nyugat-magyarországi, nem fog még tízszer megkínálni, ha azt mondod, nem kérsz, ő tényleg elhiszi és kiviszi a tálat!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kelet-magyarországi vagyok, mégsem szokás családunkban a tukmálás.

      Törlés
    2. Szerintem az ilyesmit max akkor érdemes magadra venned, ha konkrétan leírja esetleg patricia, h “bezzeg a Zsuzsa családjában tukmálnak”:)

      Törlés
  3. Nálunk sincs tukmálás, és ezt annyira szeretem! Mielőtt leszedjük a tányérokat, megkérdezzük, kér-e még valaki, és ha nem, hát nem. Nagymamám akár meg is sértődött, ha valaki harmadszor (!) már nem szedett, és bár őt nagyon szerettem, ezt elég fárasztónak éreztem.

    VálaszTörlés
  4. nálunk is megy, legfőképp, hogy a férfit abban mérik, eszik-e rendesen...
    (négyfogásos ebéd alap.)

    így esett, hogy előző kissógorom pl végigrókázta egyszer az anyáméknál vendégeskedés éjjelét, mert a degeszre zabálás után se mert nemet mondani vmi plusz babgulyásra..

    sajna az enyémpasi meg pont ez az evős fajta, akinek ez fekszik, aztán este meg szenved, s ha megkérdem, mért csinálta: hát mert finom volt
    (pedig nem éheztetem itthon)

    nekem is olyan fura ez, etetéssel szeretni, meg addig enni, amíg látod...

    VálaszTörlés
  5. családon belül is van ám ez másként. :D anyukám a végletekig tukmálós típus. ezt pont most kísérleteztem ki; naaa csak kóstold meg. naaa ez nem hízlal, naaa csak egy falatot egyél belőle...
    és vagyok én (kb, mint milonka anyukája) ez van, ezt sütöttem / főztem; aki amit kér vegyen. ott a hűtő, ott a kamra, ott a polc, mindenki nyugodtan szolgálja ki magát. :) <3

    VálaszTörlés
  6. Hú, en nagyon nem vagyok tukmalos, es ha valaki beall mosogatni, azokat is hagyni szoktam :D.

    VálaszTörlés
  7. Nálunk csak anyám tukmál (de van ez is, meh az is, amolyat nem kérsz, de van ebből is még, egyél amazt is!), viszont az alap, hogy semmiből nem esszük meg az utolsó darabot anélkül, hogy megkérdeznénk, ki kér még. Aztán ha kell, osztozunk. Na a férjeméknél ilyen nincs, ott annak jut, aki gyorsabb és szemfülesebb, életemben úgy éhen még nem maradtam, mint az első ebédemen náluk :D

    VálaszTörlés
  8. Mondjuk gyanítom, hogy olyan nincs, hogy valaki azt mondaná, hogy "én tukmálós vagyok, és büszkén vállalom"!:)

    VálaszTörlés