A múlt héten csináltam olyat, hogy délelőtt, miután összeszedtük magunkat, beraktam a babát az autóba, elvittem őt a nagymamához, a házuk előtt a kezébe nyomtam őt, elmentem a Pasaréti téri Aldiba, ott szép nyugodtan bevásároltam, majd hazafelé felvettem a csecsemőt és hazaautóztam vele. Nagyon jó volt így, mert tök nagy segítség, hogy nem a babát húzva-vonva, sietve kell vásárolnom, a nagyi boldog, mert babázhat, és még csak elbuszoznia sem kell hozzánk, és Daninak is jó, hogy szocializálódik kicsit. Tervezem, hogy a héten hasonló technikával fogok takarítani és nadrágot venni. Ha továbbra is működik, és rá bírom magam venni, akkor mozogni is elkezdhetek így.
Egyébként most már sokkal könnyebb vele, mióta nyitottabb a világra és minden érdekli, már nem csak a kaja körül forog a kis világa, így nem kell a nap felét szoptatással töltenem. Mégis szuperjó, hogy egy-egy séta, sírás, vagy bármilyen kaland után megnyugvást jelent egy kis kajálással kombinált összebújás - nem csak neki, nekem is. Ráadásul mivel nem hízott elég lendületesen, elkezdtem kicsit kipótolni a napi mennyiséget, így már cumisüveget is tudok vele adni a nagyiknak arra az esetre, ha lenne valami dráma.
Voltam a héten vele a Margitszigeten, gyönyörű így ősszel, elképesztő, hogy ez a hatalmas, meseszép park itt van a város közepén, tőlünk 15 perc sétára. Dani hatalmasat aludt a babakocsiban, én pedig tök jól elsétálgattam, telefonáltam, üldögéltem egy padon. Közben eszembe jutott, hogy gyakran látom, hogy az ismerős kisgyerekes anyukák iszonyúan aktívak online, ők azok, akik az égvilágon mindenhez hozzászólnak, és legtöbbször elsőként, hogy szerintem egy csomó babás anyuka tök magányos lehet, és így próbálnak szociális életet élni. Én még nagyon az elején vagyok, és csak most kezdek kitekintgetni a kis szimbiózisunkból, de nekem egyáltalán nem magától értetődő, hogy tökegyedül járom be pl. a Margitszigetet, örültem volna társaságnak, de hát mindenki dolgozik. Mondjuk azt sem látom, hogy majd babásmamás klubokba járok ezért, de azért remélem, időnként lesz társaságom a természetben való krúzoláshoz. Barni szombaton dolgozott, akkor az ő barátaival és a babával mentem margitszigetezn. Útközben a Dolcissimában felpakoltunk sütikből és piknikeztünk egyet a pázsiton, ami olyan vastag, puha és zöld, mint valami angol kastély parkjában.
Tényleg könnyű belecsúszni itthinanyaként a folyton netezésbe sajnos. Én is majdnem az elején, de aztán tudatosan mondtam nrmet, húztam határt. Inkább olvasok, ha lehet és nem akarom, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy anya állandóan a telefont nyomkodja. Sajnos nekem egy barátom sincs, ez persze az én hibám és a gyerekek előtt sem volt, de azért sokat megyek mentem. Séta órákig, gyerek alszik a babakocsiban, én meg hangoskönyvet hallgatok. Imádom.
VálaszTörlésEgy babamama klubba jártam, járok, dr az jó volt, mert nem ilyen profi csilivili cucc, csak itt a közelben a helyi anyukákkal lazán. Tök jó volt, pláne, hogy aztán a játszótéren meg az oviban már így ismerték egymást a gyerekek. Meg legalább megismertem a környéken lakó anyákat.
VálaszTörlés