2021. március 24., szerda

kicsi cakkos fogacskák és az új otthonunk ígérete

Kicsit áttörés volt nekem ez a mai nap, kárpótlás az utóbbi hetek nehézségeiért. Nem tudom, ti mennyire szoktatok szorongni, ha valami nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy nem nagyon van ráhatásotok, hogy mi történik valami fontos dologgal kapcsolatban - én bizony szoktam, és volt is néhány olyan fontos tényező az életünkben mostanában, ami kicsit lógott a fejünk felett és nem mozdult semerre.

Úgy kezdődött, hogy tegnap este mondta Barni, hogy megpróbál ma itthonról dolgozni, ami elméletben néha működhet. Gyakorlatilag viszont rengeteg fontos telefonja van, nem nagyon tud dolgozni úgy, hogy közben egy kisbaba visong a háttérben, meg hát nekem is stresszes, hogy ha csörög a telefonja, rohanhatok elvonni a baba figyelmét, hogy ne hangoskodjon. Mégis megbeszéltük, hogy legyen ez a nap ilyen. Hajnal 4-kor keltett Dani, nagyon sírt, és nem bírtam megvigasztalni, se cici, se semmi nem kellett neki, vígasztalhatatlan volt. Végül kiültem vele a kanapéra, sikerült megszoptatni, és negyed óra alatt el is aludt, visszatettem az ágyába és aludt majdnem 7-ig. Ő nem szokott éjjel sírni, vagy a cumiját keresi, vagy szopizni akar, szóval gondoltam, hogy valami van.

Mikor keltett reggel, nem értettem, hogy hogy lehet, hogy bár megbeszéltük, Barni még sincs itthon. 8 körül felhívtam, kiderült, hogy tesztelni volt, már hazafelé tartott éppen. Hozott reggelit, kicsit babáztunk, és épp az én ölemben volt Dani, mikor kiszúrtam, hogy olyan furcsán öltögeti a nyelvét, mintha tapogatna valamit, hát belenyúltam a szájába, és ott volt alul: két kicsi fog! Tudom, hogy nincs olyan, hogy egy baba fogak nélkül marad, de már majdnem 9 hónapos, szóval nagyon vártuk már. Úgy örülök, hogy kibújtak!

Aztán délelőtt megjött a telefon, amire vártunk már pár napja: úgy tűnik, eladtuk a nagynéném házát. Ez nő volt a legelső, aki hívott, mikor felraktam a hirdetést, és a legelső, aki másfél hónappal ezelőtt megnézte a házat. Ez egy nagyon érdekes sztori, de még nem akarok előre inni a medve bőrére, majd elmesélem, ha aláírtuk a szerződést. Mindenesetre nagyon örülök, ha összejön, szorongtam miatta, hogy nem sikerül eladni, mert iszonyúan pang az ingatlan piac a Dunakanyarban, mi pedig nem akartuk olcsón adni, csak hogy gyorsan elvigyék. De közben meg szorít az idő, hiszen nagyon-nagyon kinőttük ezt a lakást már. Most meghirdetjük ezt is, amiben lakunk, aztán még meg kell találnunk azt, ahova szívesen költöznénk, szóval kalandos lesz. De egy lépéssel már mindenképpen előbbre vagyunk. 

És aztán az egész nap olyan jó volt, Dani nagyon jókedvű volt, délután majdnem 3 (!) órát  aludt (szerintem sosem csinált még ilyet), Barni tök jól tudott dolgozni és végül egészen laza napja volt. Sétáltunk este, felgyalogoltunk a Gül Babához, néztük a háztetőket a város felett, és olyan jó érzés volt, hogy megtettük az első lépést az új otthonunk felé, amiről még fogalmunk sincsen, hogy hol van, de valahol ránk vár.

4 megjegyzés:

  1. Hajrá cakkos fogacskák, örülök, hogy elkezdtek előbújni! ❤

    Szorítok, hogy minél előbb megtaláljátok az új otthonotokat!🏡

    VálaszTörlés
  2. akkor a fogak hozzák az új jó híreket :) Szóval lehet még jópár jó hír :) Speckó fogtündér :D

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a fogakhoz. Nálunk most nőtt ki nemrég az első két maradó fog. Hát nem mondom, ezzel is van meló, Fogtündér és egyebek. De igen mai napig nem felejtem el mikor megláttam a két első fogat 12 hetesen. Szerintem minél később jön annál kevésbé viseli meg a babát, úgyhogy jól van ez így...
    Szuper hír az eladásról, kiváncsi vagyok végül milyen környékre költöztök...

    VálaszTörlés
  4. Ezek szuper hirek, az otthonkeresés meg annyira izgi! Legyen sok lakberendezős poszt :)

    VálaszTörlés