springing

A ház eladásával kapcsolatos ügyek miatt sokat beszéltem Apuval a napokban, és egyértelművé vált, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha hazamennék és onnan intézném ezeket az ügyeket Mondtam neki, hogy pénteken meglátogatom őket Danival, és akkor elintézünk mindent. Aztán közben sikerült jópár dolgot online elintézni, a vevőnk nagyon profi a témában és az ügyvédje sokat segít, hogy ne nekem kelljen dokumentumokat, meg mindenféle hivatalos iratot kikérni. Én ezt úgy értelmeztem, hogy emiatt nem kell hazamennünk, de aztán ma reggel csörgött a telefonom, Apu volt. Közölte, hogy ő kinyitotta a hátsó kaput, hogy be tudjak állni az udvarba, és kb letette a telefont. Úgyhogy gondoltam, üsse kő, befejeztem Dani reggeliztetését, lezuhanyoztam, hajat mostam, bedobáltam pár játékát a pelenkázó táskába, és hazaautóztunk. 

Már ahogy kutyagoltunk az autóhoz, rájöttem, hogy túlöltöztettem Danit és magamat is, milyen gyönyörű tavasz volt! Otthon kicsaptunk egy fetrengős-helyet a babának a fűre, kiraktuk őt a kedvenc játékai és egy hatalmas ernyő társaságában, és kiültünk trécselni a napra. 

Dani igazi karantén baba, ahhoz képest, hogy én milyen családcentrikus vagyok, ő a 9 hónap alatt alig találkozott a családtagjaimmal, és akkor is csak rövidke időkre, sokszor maszkban, tisztes távolságból. Volt bennem egy félelem, hogy mennyire lesz társaságkedvelő, hiszen annyira hozzám és Barnihoz van szokva, az időnk nagy részét 4 fal között töltjük mióta megszületett, és szörnyen kevés ember van körülötte. Ő azonban egyelőre rácáfol a félelmeimre, végtelenül barátságos, és meglepően jól elvan nélkülem is. Ma elvittem sétálni az unokahúgaimat a városba és a Duna-partra, utána pedig bementünk hozzájuk kb másfél órára. A bátyám színházban, a sógornőm pedig egy könyvesboltban dolgozik, úgyhogy mindketten otthon vannak most, a két nagyobb gyerek online sulizik, a kicsi ovis, de ahogy mesélik, egészen jól élik meg ezt az időszakot, a két lány elszórakoztatja egymást, a nagyfiú pedig saját magát. Ahogy megérkeztem, átadtam Danit a sógornőmnek, és akkor vettem őt vissza, mikor elindultunk - alig ismeri őket, de vidáman játszott és kurjongatott velük, megetették, megszeretgették, megörökölt egy csomó játékot, nagyon jól érezte magát. Amikor elfárad, akkor persze én kellek, de amúgy ugyanígy imádja anyuékat és Barni szüleit is. Mást, ha belegondolok, nem nagyon ismer, van pár barátunk, akikkel találkozott már úgy is, hogy nem a babkocsiban ül az utcán, de azért ez ritka. Nagyon rossz belegondolni, hogy ő ebben nő fel. Szeretném, ha több emberrel találkozhatna a kis cuki, de legalábbis a családomhoz mindenképp többet viszem ezentúl.

Apu felrakta az autómra a nyári gumikat, innentől fogva nincs olyan opció, hogy hóesés, jég meg fagy, jöjjön csak szépen a meleg tavaszka. Én meg ma este beáztattam a sonkát, amit múlt héten a váci piacon vettem egy kedves bácsitól, és holnap meg is főzöm, úgyhogy mi felülünk szépen a húsvéti vonatra, jaj, már a számban érzem a csípős, agybafölszaladós torma, a roppanós retek és az édes kalács ízét. 

Ja, és vettem egy ehhez hasonló színű-szabású zakót, annyira várom, hogy ebben a stílusban (csak jó bő gatyóval) krúzolhassak a tavaszi utcákon a kis családommal együtt: