2021. április 22., csütörtök

home away from home

Szerdán 7-kor kelt Dani. Mostanában előfordult néhányszor, hogy nem keltett fel, amikor felébredt, hanem elszüttyögött az ágyában. Most is ez történt: magamtól ébredni, és egy aztán meglepetésképpen egy jókedvű, hasaló kisfiút találni az ágyában kb ilyen lottó ötös-feelingnek felel meg, nagyon jól indult a nap. Összekaptam őt, lezuhanyoztam, hajat mostam, reggeliztünk, két körben levittem az autóba a már összekészített cuccokat (a akut beteg, megmentésre váró növényeim, egy csomó kinőtt babaruha, a fehérneműim, téli cuccaim, pelenkázószett stb), majd levittem Danit is, és elgurultunk Vácra. Nekem mióta saját autóm van, a vezetés egyenlő a szabadsággal, most pedig, hogy gyerekem van, az autózás abszolút énidő: csak én, a gondolataim, a suhanó táj és a meglepetés zenék a Spotifyon. A Dunakanyarban már sárgállanak a repceföldek, nem tudom megunni. 

Otthon még be sem álltam a kocsival, de Apa már ki is vette Danit, és nekem egy darabig nem is volt más dolgom, mint hogy elmajszoljam a kakaós csigát, ami a konyhaasztalomon várt, meg hogy ücsörögjek a kutyával a fal mellett a padon, ahova mindig begyűlik a meleg, ha süt a nap, és ahonnan legjobb kilátás nyílik anya kertjére, ami most tele van tulipánnal, nárcisszal és aranyesővel. Kipakoltunk egy játszóteret meg egy napernyőt a fűre Daninak, és tulajdonképpen hosszabb-rövidebb megszakításokkal egész nap ott bandáztunk. Apával készítettük egy tervet, és megbeszéltük, hogy hétfőn eljön és segít bababiztossá tenni a lakást, a falhoz erősíteni a szekrényeket, felfúrni a falra a tévét, hogy kiiktathassuk a TV-állványt, eltüntetni minden vezetéket stb. Ebéd után én is aludtam Danival egy órát, aztán 5 körül indultunk haza, felpakolva friss, a nagynéném kertjéből származó virággal, tojással, szörppel, lekvárral, uborkával. Mindig fennáll a kísértés, hogy ilyenkor találkozókat beszéljek meg, de most nagyon pihentető volt, hogy nem volt semmi dolgom. Ha újra jó idő lesz, megyünk még. 

1 megjegyzés: